Játék, interakció és reflexió a múzeumban. Megújul a múzeumpedagógiai portfólió a Kanizsai Dorottya Múzeumban Egy kiállítás megújítása számos szakmai szempontot igényel, nem csupán a tárlatok újrarendezését. A megújulás lehetőséget ad a teljes múzeumi tevékenység újragondolására, frissítésére is, többek között a múzeumpedagógiai portfólió aktualizálására.

A múzeumpedagógiai foglalkozások során a múzeumi gyűjtemények ismeretanyagát, a múltunkról,
hagyományainkról megszerzett tudást közérthető, élvezetes és interaktív formában teszik elérhetővé
a látogatók számára. A kortárs kultúra igénye a folyamatos innovációra, újdonságokra a múzeumoktól
is megköveteli, hogy mindig friss, aktuális formában mutassák be kincseiket.

Ezért a fennállásának idén 100. évfordulóját ünneplő mohácsi Kanizsai Dorottya Múzeumban az NKA
Magyar Géniusz Pályázat keretein belül a múzeumpedagógiai kínálat is megújul, és a gyermekektől a
nyugdíjas korosztályig különböző témájú, élménygazdag foglalkozásokon vehetnek részt a látogatók.

A foglalkozások módszertani és múzeumelméleti alapjai több szempont összeegyeztetését igénylik.

A Kanizsai Dorottya Múzeum gyűjteménye gazdag és szerteágazó, ezért a tárgyakon keresztül a
történelmi múlt számos szelete megismerhető. A nemzeti nagy kataklizmától (mohácsi csata), a lokális
kulturális sokszínűségen át (több nemzetiség együttélése egy kisvárosban, busójárás stb.), az egyéni
sorsok kanyarain keresztül (Kersics Anka, a sokac fülemüle vagy Predács Ferenc, a Dél-Dunántúl
fényképésze élettörténete) számos foglalkozással várjuk az érdeklődőket. A portfólióban 6-8
foglalkozás érhető el külön az óvodás, alsós, felsős, illetve a középiskolás korosztálynak. – mondta Dr.
Hasanovic-Kolutácz Andrea, a múzeum igazgatója.

A múzeumpedagógiai foglalkozások során a cél, hogy a csoportok többféle módszert – pl.
drámapedagógia, játék, önálló kvízek – alkalmazva aktívan vegyenek részt a kiállítás megtekintésében.
Ezáltal az élményeken keresztül jobban megfogható tudást szerezzenek a mohácsi szokásokról,

hagyományokról és történelmi eseményekről. Azonban egy-egy foglalkozás nem csak a letűnt időkről
szól: azon túl, hogy a tárgyak mit közvetítenek a korábbi korok életformáiról, normáiról, fontos, hogy
ezeknek a tárgyaknak a jelenre vonatkozó értéke is megjelenjen, és olyan kérdések is előkerüljenek
amelyek segítségével a résztvevők saját életük, mindennapjaik szokásaira, kereteire, normáira
kérdezzenek rá. Szintetizáló jelleggel pedig aktuális társadalmi kérdések megtárgyalására is lehetőség
nyílik. Az „Addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik.” című foglalkozás keretében a vízhez kapcsolódó
kiállítási tárgyak számbavétele a jelenlegi vízhasználatunk pazarló voltára irányítja a figyelmet. A
múltbeli eszközök és gyakorlatok így ruházódnak fel edukatív jelleggel a jelenre vonatkozóan is.

Egy komplex múzeumpedagógiai foglalkozás után a látogató egy árnyaltabb világképpel térhet haza,
hiszen saját koráról, önmagáról és mindennapjairól legalább annyi ismerettel gazdagodik, mint a
feldolgozott téma kapcsán. A „Házasodik a tücsök…” című foglalkozás a szerelem és a házasság
szokáshagyományait tárgyalja, és tudatosan tereli a látogatók figyelmét arra, hogy ma mit is jelentenek
ezek a fogalmak, és hogyan változtak a korábbi évszázadokhoz képest.

Mohácson a múzeumi foglalkozások keretében nem pusztán kézműves foglalkozás és száraz
ismeretátadás történik, hanem egy élményközpontú, informális közegben a nemzeti, a lokális vagy az
egyéni identitás is erősödik.

A foglalkozások módszerei korosztályfüggők. Az óvodásoknál, kisiskolásoknál jellemzően a
történetmesélés, a beöltözés, a táncolás, az éneklés, a dramatikus elemek, a kézműveskedés kapnak
nagyobb hangsúlyt. A felsős és középiskolás csoportoknál az önálló felfedezésre és feladatmegoldásra
lehet jobban támaszkodni, illetve fontos visszacsatolni az iskolai – pl. történelmi és nép- és honismereti
– tananyagra.