Idén is díszlövésekkel tisztelegnek a helyi hagyományőrök a gyulai vár 1566-os ostromának hősei előtt. Hagyomány már az egykori Magyar Királyság egyetlen épen maradt gótikus síkvidéki téglavárában, hogy a történelmi épület legfontosabb eseményét jelentő, 16. századi ostrom kezdő és záró napján óránként korhű lőfegyverekkel díszlövéseket adnak le.

Ebben az évben a Kerecsényi László Íjász Egyesület tagjai vállalták, hogy július 2-án a gyulai vár nyitvatartási idejében, délelőtt 9 és este 7 óra között 16. századi lőfegyverek másolataival adnak le tisztelgő lövéseket. A szombati látványosságot természetesen bárki „testközelből” megtekintheti; a biztonsági távolságot betartva a hagyományőrök mellől nézhetik a gyulai vár látogatói a lőfegyverek betöltését és elsütését. A hagyományőrök az óránkénti (minden egész órában eldördülő) lövések között szívesen mesélnek majd fegyvereikről és viseletükről, ezzel is még inkább átélhetővé téve az egykori erődítményben állomásozott végvári katonák hétköznapjait.

A Kerecsényi László Íjász Egyesület tagjai július 2-án (szombaton) 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18 és 19 órakor adják le a díszlövéseket a vár előtt, majd a vár gyilokjáróján.


456 éve, hogy Szulejmán szultán a fősereggel a Zrínyi Miklós vezette Szigetvár ellen vonult, sógorát pedig mintegy harmincezer katonával Gyula ellen indította. Pertev pasa 1566. július 2-án érkezett meg az erősség alá.

A gyulai várat és a hozzá tartozó uradalmat akkor már 6 éve Kerecsényi László, korábbi szigetvári kapitány irányította.
A sövénnyel körülvett várost – a Fehér-Körös magas vízszintje miatt – pár napig tudta tartani Kerecsényi, ám július 6-án felgyújttatta, és katonáival a huszárvárba húzódott vissza. 

A huszárvár ostroma július 11-én kezdődött. Hogy megossza a védők figyelmét, 1566. július 20-án hajnalban Pertev pasa négy helyen rendelt el rohamot a lerombolt védművek ellen. A délig folyt elkeseredett harcban sikerült megvédeni a romokban heverő huszárvárat. A sikertelen támadást követően a pasa taktikát váltott: oldalról lőtte a palánkfalat, hogy így rongálja meg az agyagtapasztást, azután a felszínre került gerendákat meggyújttatta, réseket ütve ezzel a falban.

A pasa számítása bevált: Kerecsényi július 25-én kénytelen volt feladni a huszárvárat. Visszavonulásukkor a védők alig tudtak bemenekülni a várba, az erősség két részét egymástól elválasztó vizesárok hidjait is csak félig tudták lerombolni.

Augusztus 3-án, virradatkor indult az újabb roham. Ezt a védők nemcsak visszaverték, de nagyszámú veszteségeket is okoztak a támadók soraiban. Kerecsényiék helyzete persze mindezek ellenére is egyre kilátástalanabbá vált. Augusztus 18-án vagy 19-én a ma is látható gótikus téglavárba szorultak vissza. Kerecsényi már másnap fegyverszünetet kért a pasától.

A tárgyalások a vár feladásáról augusztus 30-ig folytak. A megszületett megállapodás értelmében Kerecsényi 4000 tallért küldött ki a janicsárok vezetőjének, hogy az lecsendesítse zsoldosait. A védők 1566. szeptember 2-án dél tájban kezdték meg a kivonulást. Gyulától egy mérföldre járhattak, amikor – a megállapodás ellenére – az oszmán katonaság a kivonulókra tört. Kerecsényit elfogták, Nándorfehérvárra hurcolták, majd hamarosan ki is végezték.