Az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti emlékparkban, a postatörténeti kiállításoknak otthont adó, az egykori tömörkényi községháza épületének középső utcai szobájában van berendezve a postamesternők terme. A kiállítás a századforduló női emancipációs törekvéseiben is élen járó postásnőknek kívánt emléket állítani.

A 19. század elejétől az örökölhető postamesterségek egyre gyakrabban szálltak az özvegyekre, felnőtt korú lány árvákra. Az 1860-as években a gyorsan fejlődő távírdaállomásokon már alkalmaztak nőket, amelyet 1869-ben miniszteri rendelettel is elősegítetek. 1870-ben 72 nő tett sikeres vizsgát az első női távírda-tanfolyamon.

Kiállításunk szobabelsője elsősorban a kistelepüléseken dolgozó postamesternőkre, kiadókra emlékezik, akik félreeső kis falvakban szinte maguk képviselték az értelmiséget, így fontos szolgálatot végeztek a műveltség terjesztésében is. A róluk megőrzött fényképek és dokumentumok, a millennium idején készített emlékalbum számára készült önvallomásaik hivatástudatról és szolgálatuk szeretetéről szólnak. A postás családok, a családfenntartó özvegy és elvált asszonyok, a szépreményű fiatal lányok egész életükben kitartottak a kalácsot ugyan nem, de kenyeret mindig biztosító postai szolgálatban.

A falon kiállítási tablók ismertetik gazdag fotóanyaggal a postamesternők, a posta- és távírda-kiadónők alkalmazási feltételeit, kötelességeiket, jövedelmüket, s néhány postamesternő és kiadó fényképét, életrajzát.