"A mohácsi születésű, apai ágon sokác származású Bán István, Lasetzky Stellával, 1953-ban kötött házassága révén, egy igazi óbudai művészcsaládba érkezett. Ez bizonyára segítette későbbi pályáján, hiszen ő maga is művésznek készült. 1937 és 1941 között végezte az Iparművészeti Főiskola (mai nevén: Moholy-Nagy Művészeti Egyetem) textil szakát. Mivel a főiskolán a kárpitkészítés ekkor még nem volt önálló szak, tanulmányai befejeztével önállóan sajátította el a szövés mesterségét. Kartontervei formába öntésekor a kivitelezési munkálatokat nagy műgonddal, odaadóan irányította. Munkássága az 1950-es években indult, melyet már abban az időben két jelentős díjjal is elismertek. Körtánc c. kárpitja az Iparművészeti Vállalat pályázatának díjnyertes alkotásaként, 1957-ben elnyerte a moszkvai Világifjúsági Találkozó-díját. Az igazi áttörést azonban a Brüsszeli Világkiállítás Diplôme d’Honneur díjában részesült Busójárás c. munkája jelentette, amellyel valóban elismert művésszé vált.

A tradicionálisabb felfogású, legtöbbször figurális korai faliszőnyegeinél előszeretettel alkalmazta a kompozíciót keretező bordűrt, amit később színes sávokkal helyettesített, vagy teljesen elhagyott. Későbbi alkotásaira leginkább az összefogott formák, a dekoratív foltritmus, a montázsszerű megjelenítés a jellemző. A francia gobelinek mellett, az 1960-as évektől kisebb méretű faliszőnyegek is kikerültek kezei alól, melyeknél inkább a grafikus jellegű megfogalmazás került előtérbe. A kisebb méretek ellenére, a sokszor az elvágott formákból kialakított kompozíciók azonban jól tükrözik a monumentális iránti igényét. A francia gobelinszövés technikája mellett kialakította saját, modernebb, és a kor igényeinek jobban megfelelő, vegyes technikájú szövési stílusát.

A magánmegrendelők legtöbbször a művész előre elkészített alkotásaiból válogattak, faliszőnyegei csak állami megrendelés esetében készültek egy adott enteriőr számára. Jelentős részük a kor divatjának megfelelően középületek, szállodák, éttermek (pl. Hotel Tihany, Duna Intercontinental, Külügyminisztérium) falára került. A már említett, a Mohácsi Járási Tanács megrendelésére készült Busójárás például ma is az ottani Polgármesteri Hivatal dísztermében látható. Az Európa elrablása (1976) egészen a 2010-es évek elejéig díszítette az emblematikus budapesti Körszálló éttermét, a Danaidák (1975) pedig még ma is eredeti helyén, a Gellért Szálló egyik lakosztályában látható. Emellett számos munkája került külföldre a világ minden részére, magánszemélyek tulajdonába.

A prosperáló, nemzetközi viszonylatban is népszerű faliszőnyegtervező-iparművész, individuális alkotóként komoly hazai és nemzetközi sikereket tudhatott a magáénak: 1952 és 1976 között 34 jelentős (ipar)művészeti kiállításon szerepelt, így többek között: Iparművészeti kiállítás (Ernst Múzeum), Országos Iparművészeti kiállítás, Képzőművészeti kiállítás (Műcsarnok), Bútor- és Lakásművészeti kiállítás, Textil falikép kiállítás, Fal- és Tértextil biennálé. 1970-ben a neves Csók Galériában nyílt meg önálló kiállítása faliszőnyegeiből.

Az 1985-ös, a kárpitművészet 40 évét felölelő nagy gyűjteményes Műcsarnokbeli kiállítást azonban sajnos már nem érhette meg, művei képviselték több évtizedes kárpitművészetét.

Bán István 1984-ben, 61 évesen hunyt el. "