2024. április 20. szombat
Tivadar
Szennai Skanzen - Szenna
 |
Cím: 7477, Szenna Rákóczi utca 2.
Telefonszám: (82) 584-013
E-mail: szennai.skanzen@gmail.com
Nyitva tartás: IV.1-X.31.: K-V 9-17
XI.13-XII.14.: K-V 10-16 |
A Kaposvártól mindössze 8 km-re, a Zselici Tájvédelmi Körzet területén fekvő Szennai Skanzen a gyönyörű természeti környezet mellett a múlttal való találkozás élményével és változatos programokkal várja a kikapcsolódni vágyókat. Az 1978-ban megnyílt szabadtéri néprajzi múzeum egyedülálló módon egy élő falu közepén jött létre. Alapvető célja, hogy bemutassa, megőrizze a Zselicség és Belső-Somogy sokszínű népi kultúráját, gazdag tárgyi és szellemi örökségét.
A múzeum 1,5 hektáros területén jelenleg öt porta található lakóházzal és gazdasági épületekkel, de emellett több présház és szakrális építmény is gazdagítja a Szennai Skanzent. A gyűjteménybe áttelepített lakó- és gazdasági építmények Belső-Somogy falvaiból, a Zselicségből és a Dráva mentéről származnak, és a XIX. század második felére jellemző népi építészeti sajátosságokat tükröznek. Az épületeket eredeti helyükön bontották le, majd telepítették át a múzeumba a hitelesség igényével, az eredeti faelemek lehető legnagyobb mértékű megtartásával, a hagyományos anyagok és technika alkalmazásával. Az épített örökség megóvásáért és a hiteles áttelepítésért a múzeum 1982-ben elnyerte a rangos Europa Nostra-díjat.
Az első porta Rinyakovácsiból került a múzeumba. A mestergerendába vésett felirat tanúsága szerint a házat Göncz Mihály építette 1861-ben. A füstöskonyhás lakóház berendezése a féltelkes jobbágycsalád vagyoni helyzetét tükrözi.
A múzeum 1,5 hektáros területén jelenleg öt porta található lakóházzal és gazdasági épületekkel, de emellett több présház és szakrális építmény is gazdagítja a Szennai Skanzent. A gyűjteménybe áttelepített lakó- és gazdasági építmények Belső-Somogy falvaiból, a Zselicségből és a Dráva mentéről származnak, és a XIX. század második felére jellemző népi építészeti sajátosságokat tükröznek. Az épületeket eredeti helyükön bontották le, majd telepítették át a múzeumba a hitelesség igényével, az eredeti faelemek lehető legnagyobb mértékű megtartásával, a hagyományos anyagok és technika alkalmazásával. Az épített örökség megóvásáért és a hiteles áttelepítésért a múzeum 1982-ben elnyerte a rangos Europa Nostra-díjat.
Az első porta Rinyakovácsiból került a múzeumba. A mestergerendába vésett felirat tanúsága szerint a házat Göncz Mihály építette 1861-ben. A füstöskonyhás lakóház berendezése a féltelkes jobbágycsalád vagyoni helyzetét tükrözi.
A kisbajomi lakóházat valaha a református Csitári család lakta. Szoba-konyha-kamra beosztása hasonló az előző épülethez, de alaprajza eltérő. Az udvaron az érdeklődők a baromfitartás világába pillanthatnak be.
A múzeum legrégebbi épülete az 1843-ban épült csökölyi lakóház. A portán található összes épület a református többségű, hagyományőrzéséről híres belső-somogyi településről származik. Az itt élő család társadalmi és vagyoni helyzetét jól mutatja a gazdasági épületek nagysága, mint például a telek végében álló kétfiókos pajta.
A múzeum negyedik portáján álló nagykorpádi lakóház a XIX. század derekán épült füstöskonyhás talpas ház, amelynek jellegzetessége a karóvázas, sárral tapasztott és meszelt oromfal. A házat eredetileg középparaszti család lakta, a berendezés az 1920-as éveket tükrözi.
A múzeum utolsó lakóháza Somogyszobról került áttelepítésre. A házat 1900-tól katolikus vallású szegény család lakta, az első szobában a nagyszülők, a hátsóban a fiatalok éltek. A hátsó szoba jelenleg élő múzeumi helyszínként üzemel.
A múzeum dísze a megye egyik legszebb műemléke, az 1785-ben épült református templom, amely máig aktív szerepet tölt be a falu életében. Gazdagon díszített, nagyrészt megújított berendezését és festett kazettás mennyezetét reneszánsz eredetű színpompás virágminta borítja. A díszítés külön érdekessége a férfi padsor előlapján látható sellőmotívum.
A múzeum legrégebbi épülete az 1843-ban épült csökölyi lakóház. A portán található összes épület a református többségű, hagyományőrzéséről híres belső-somogyi településről származik. Az itt élő család társadalmi és vagyoni helyzetét jól mutatja a gazdasági épületek nagysága, mint például a telek végében álló kétfiókos pajta.
A múzeum negyedik portáján álló nagykorpádi lakóház a XIX. század derekán épült füstöskonyhás talpas ház, amelynek jellegzetessége a karóvázas, sárral tapasztott és meszelt oromfal. A házat eredetileg középparaszti család lakta, a berendezés az 1920-as éveket tükrözi.
A múzeum utolsó lakóháza Somogyszobról került áttelepítésre. A házat 1900-tól katolikus vallású szegény család lakta, az első szobában a nagyszülők, a hátsóban a fiatalok éltek. A hátsó szoba jelenleg élő múzeumi helyszínként üzemel.
A múzeum dísze a megye egyik legszebb műemléke, az 1785-ben épült református templom, amely máig aktív szerepet tölt be a falu életében. Gazdagon díszített, nagyrészt megújított berendezését és festett kazettás mennyezetét reneszánsz eredetű színpompás virágminta borítja. A díszítés külön érdekessége a férfi padsor előlapján látható sellőmotívum.
