Az évezredes magyar bányászat országos gyűjtőkörű szakmúzeuma 1957. október 13-án nyílt meg Sopron barokk belvárosában, a volt Eszterházy palotában, a Templom utca 2. szám alatt. A múzeum alapítása körül annak első igazgatója, Dr. Faller Jenő okleveles bányamérnök, a soproni Bányászati és Erdészeti Főiskola Bányamérnöki Karának tanára bábáskodott.

Sopronnak, ennek az évezredes múltú településnek, a múzeum alapítását megelőzően, már évszázados kapcsolatai voltak a bányászattal. A történeti Magyarországon először Sopron Szabad Királyi Város erdejében, a később Brennbergbányának nevezett területen kezdték meg a véletlenül fellelt széntelepek ipari célokat szolgáló művelését, 1753-ban. Az 1795-től egyre jelentősebb méreteket öltő bányászkodás folyamatos fejlesztése nyomán a 19. század utolsó évtizedeire Brennberg az ország legjelentősebb és legkorszerűbb szénbányájává vált.

A közel két évszázadig működő, 1951-ben bezárt bánya - annak számtalan bérelője mellett - mindvégig Sopron tulajdonában volt. A múlt század közepén - a főként politikai okokból - elrendelt bányabezárás sem jelentette azonban a város és a bányászat kapcsolatának megszűnését, hisz 1919-től itt működött a Selmecbányáról elmenekült és Sopronban letelepített Bányászati és Erdészeti Főiskola.

Bár a határmenti településről a bánya bezárásával egy időben, az 1950-es években már megindult a Bányamérnöki Kar áttelepítése Miskolcra, a múzeum szervezésének éveiben még számtalan bányászati hagyomány ismerete és a bányászokkal való kapcsolat jellemezte az itt lakók életét.


A múzeumnak majd' ötven éve otthont adó épület közel hét évszázados történetéről szinte mindent tudunk. Az épület legrégibb traktusa - a mai északi szárny - a 14. században épült, amelyet Zsigmond uralkodása alatt "U" alaprajzúra bővítettek. A 16-17. században a ház a soproni városkapitányok szállása volt, számukra építették a zárt épületalakzatot eredményező nyugati szárnyat. Az épületegyüttest 1560-1650 között reneszánsz stílusban átépítették. Eszterházy Miklós 1752-ben vásárolta meg a palotát, s azt barokk stílusban átépítette, megteremtve így az épület mai jellegét. Ekkor került a barokk elemekkel díszített kapuzat fölé a Madonna szobor és az Eszterházy család címere. Az épület nyugati szárnya és a várfal közötti bástyakertben (függőkert) 1781-ben elkészült a Joseph Haydnt is szolgáló zenepavilon.

A festett, díszes falak a II. világháború utolsóévében kórháznak, az ötvenes évek elején pedig kollégiumnak adtak otthont. A múzeum 1957-es beköltözése előtt részlegesen tatarozták az épületet, ám az épület értékeit feltáró valódi helyreállítást csak az 1975-80 közötti műemléki felújítás hozott.


A 2000. szeptemberében nyílt, a Kárpát-medence évezredes bányászatát bemutató, négy nyelven feliratozott állandó kiállítás mellett, évente 2-3 időszaki kiállítás látható a múzeumban.