1851-ben megjelent, Magyarország Geographiai Szótára című művében a kiváló magyar tudós, Fényes Elek elragadtatott leírásban ismertette az edelényi L'Huillier-Coburg-kastélyt: "...gyönyörű fekvése emelkedett helyen, a Bódva vize által képzett félszigeten, elragadó kilátással a Bódva és a Sajó völgyére, a nyugot és északkeletre emelkedő erdőkoszorús hegyekre, mit négyszeg idoma szinte elősegít, különösen pedig pompás építészete, e vidék legszebb kastélyává emeli...". Amellett, hogy építészeti kialakítása és díszítőelemei révén az edelényi kastély valóban egyike a kiemelkedő magyar műemlékegyűtteseknek, fekvése is különlegessé teszi: a kelet-magyarországi, a Sajó, a Bódva és a Hernád folyók által határolt, Cserehát dombság nyugati szélén fekvő település nemzeti parkok és tájvédelmi körzetek közelében terül el.

A kastély és a park XVIII. századi állapotát tükrözik Franz Anton Dvoizaczky 1763-64-ben készített felmérési rajzai, amelyeket Esterházy István gróf megbízásából készített. A felmérést követően az emeleti helyiségek egy részét rokokó freskókkal díszítették.

A kastély eredetileg mértani felépítésű barokk kertjét a XIX. században tájképi ("angol") kertté alakították. A látványos díszudvar kapuja és melléképületei - melyek a barokk udvar alaprajzát követve a XX. század elején épültek - Ray Rezső Vilmos alkotásai.

(Részlet a Bardi Terézia - Wisnovszkyné Hajdi Márta: Műemlékek Állami Gondnoksága, 2004. c. kiadványból)