A Buda-nyéki középkori, királyi vadászkastély csekély maradványai ellenére is az egyik legjelentősebb középkori történeti-építészeti emlékünk.

Az írott forrásokban az 1480-as években bukkannak fel közvetett adatok a nyéki vadaskertről és királyi kúriáról (1486 körül). 1531-ben Magus Gruberus leírása már ténylegesen említi, mely szerint: "… a nyéki vadaskert … nagyobb volt az esztergominál, a bejáratánál ... egy igazán királyi palota állt." (fordította: Mikó Árpád). 1536-ban Oláh Miklós: Hungária című munkájában is szerepel: "Északra esik a királyi vadaskert, neve Nyék, nemcsak egy erdős hegy, hanem messze nyúló rétek is vannak benne, kerülete három magyar mérföld, bővelkedik különféle vadakban. Oldalához királyi palota csatlakozik, melyet Ulászló király építtetett remekbe nagy költséggel." (fordította: Németh Béla). A királyi vadászkastély a török hódoltság alatt elpusztult, emléke is feledésbe merült, csak Oláh Miklós művének 1735-ös, első, nyomtatott kiadása után került be újra a köztudatba.

(Részlet a Bardi Terézia - Wisnovszkyné Hajdi Márta: Műemlékek Állami Gondnoksága, 2004. c. kiadványból)