Amikor főiskolás korában egy csendéletére azt mondta neki mestere, Bernáth Aurél: "látja, ez itt jól peng", ez azt jelentette, hogy minden a helyén van. A tanítvány ekkor kezdte érezni, látni, tudni, mikor egységes egy kompozíció. "Ha festek, mindig a látványból indulok ki. Nincs spekulatív elem a művészetemben. Van olyan pillanat, hogy valaminek a látása hirtelen megragad: fölsejlik egy múltbéli emlék, egy lelkiállapot, egy érzés, amit a látvány megszólít, felszínre hoz."

Udvardi Erzsébet képei csak megfelelő fényben élnek, szólalnak meg. Festményeinek egy része a természetet, mindenekelőtt a Balatont, a balaton-badacsonyi tájat, az ott élő embereket, házakat örökíti meg szelíd szépségükkel, már-már elvesztett, s oly sokszor visszasírt nyugalmukkal, csendjükkel. Festett mitológiai témát (Sárkányölő, Orpheus és Euridike), népszokást (Badacsonyi háromkirályok) vagy a felejthetetlen esti gyertyás körmenetet Lourdes-ban.

Festészetében folyamatosan megjelenik szülővárosa, Baja is. Mintha finom fátyolon át nézné a várost, képein szindbádi hangulatot sugallnak a megszépült terek, házak, szobrok, a vízi ünnep kivilágított csónakjai a Sugovicán.

A hetvenes évek elejétől fordult a biblikus témák felé. Még a drámai mozzanatok is békévé oldódnak ezeken a képeken, a felismert isteni szándék fényében. Szentekről készült festményein a megjelenítésből megérthetjük az egyéniség lényegét (Kis Szent Teréz, Szent Johanna, Szent Antal).

Fiatalkori irodalmi vonzódásának engedve illusztrációkat is készített, Krúdy műveihez biedermeier hangulattal, Arany balladáihoz drámaian, Korzenszky Richárd bencés szerzetes meditációihoz elmélkedésre indítóan.