Benei Péter hagyományőrző pipakészítő 1946-ban Berettyóújfaluban született. Gimnáziumi tanulmányait Egerben végezte. Abban az időben a politechnikai órák is a tananyag részét képezték, amelyeket az egri bútorgyárban tartottak. Ott asztalosipari alaptevékenységet is tanult. Később műszaki pályára lépett, de a fa szépsége, megmunkálása mindig lenyűgözte.

1996-ban megbetegedett, és nyugállományba vonult. A súlyos, hosszantartó betegségből való felépülés ideje alatt gyakran eszébe jutott nagyapja, Benei Sándor (1888-1984), aki szintén Berettyóújfaluban élt, asztalosmester volt, de kedvtelésből sok fapipát készített barátok, ismerősök számára. Ezekből a pipákból néhány darab, illetve a megmunkáláshoz szükséges néhány szerszám megmaradt.

Elkezdett pipát faragni, először saját örömére, majd a családtagoknak, barátoknak. A pozitív visszajelzéseken felbuzdulva még többet és többet alkotott, ahogyan az egészségi állapota engedte. Munkáit megmutatta néprajzzal foglalkozó ismerőseinek, akik erőt, hitet adtak a folytatáshoz.

Tagja a Népművészeti Egyesületek Szövetségének. A budapesti Népi Iparművészeti Tanács (NIT) rendszeresen zsűrizi munkáit. Pipáit már több helyszínen kiállították, rendszeresen részt vesz népművészeti vásárokon, bemutatókon.

Próbálja feléleszteni ezt a rég elfeledett szép mesterséget. Pipái nem a dohányzásról szólnak - hiszen ő maga sem dohányzik -, hanem a famegmunkálásról, a formagazdagságról. Örömét leli abban, amikor egy gyümölcsfaágból (meggy, körte, cseresznye) szép hosszúszárú pipa formálódik a kezei között. Ezek a pipák elsősorban lakásdíszként funkcionálnak.

Küldetésének érzi a hagyomány megőrzését, továbbvitelét, az általa készített pipákban újjáéled a múlt.