Czimbalek Lajos vagyok. 1948-ban születtem Somogyszobon. Négyéves koromban Felsőbogát-pusztára költöztünk. Nagyon szegény családban nőttem fel. Heten voltunk testvérek. Édesapám kanász volt a pusztán. Sokszor eljártam vele bojtárkodni. Tőle lestem el az első faragás fortélyait. Fűzfasípot faragtunk, meg trombitát berekfa kéregből.

A honvédségi évek letelte után családot alapítottam. Két gyermekem és két unokám van. A fafaragás iránti vonzalmam nem múlott el. Egyre jobban érdekeltek a pásztormotívumok. Többször felkerestem a népi iparművészeket és tágranyílt szemmel csodáltam munkáikat. Személyesen ismertem Tóth Mihály bácsit és büszke vagyok Czimbalek István népi iparművész csont és fafaragó mesterre. Ő a testvérbátyám. Ők mutatták meg, hogy mit, mivel és hogyan faragnak. Teljesen magával ragadott ez a szép mesterség.

1966-tól már én is aktívan faragni kezdtem. Mikor kis szabadidőm volt, már előkerült a fa és a bizsok. Borotvakésből készítettem a szúlyukböködő, a bicskák pengéit. Nagyon élesek voltak, sokszor sikerült is elvágni velük a kezemet, mire meg tanultam faragni. Azóta egyre több faragás kerül ki kezemből. Faragok: ostornyelet, cséphadarót, kolbásztököt, fokosokat, kampósbotot, tükrösöket, faliképeket, asztalokat, dobozokat, szobrokat egyéb használati tárgyakat. Sőt a Bölcsek kövéből szobrokat. Ezek mind-mind különböző motívumokkal készülnek. Igyekeztem megőrizni a somogyi pásztormotívumokat: virágkompozíciókat, állatokat, embereket ábrázoló mintákat.

Jóleső érzéssel tölt el, hogy felfigyeltek egy segesdi amatőr népi fafaragó munkájára is. Köszönöm.

Czimbalek István