Uralkodásának méltó emléket állítandó I. Miksa császár (1459-1519) antik példák nyomán felelevenítette a diadalkapu és a diadalmenet motívumát. Korának legnagyobb német művészét, Albrecht Dürert és a korszak más jelentős mestereit (közöttük Albrecht Altdorfert és Hans Burgkmairt) bízta meg, hogy az Európában mindössze néhány évtizede elterjedt technika, a fametszet segítségével reprezentatív és monumentális emlékműveket készítsenek.

E felkérés eredménye a sokszorosított grafika történetének legnagyobb méretű, mintegy 3,5 x 3 m-es, 192 dúcból nyomtatott, 36 lapból összeállított fametszete, az I. Miksa császár diadalkapuja, továbbá a több mint 50 m hosszú, 135 lapból álló fametszetsorozat, az I. Miksa császár diadalmenete.

A diadalkaput először 1517/18-ban adták ki, a Szépművészeti Múzeumban most kiállításra kerülő példányt Adam Bartsch 1799-ben az eredeti dúcok felhasználásával jelenítette meg újra, s a bécsi Albertina Múzeum kölcsönzi a különleges kiállítás alkalmából.

A diadalmenet a császár tetteit és élettörténetét volt hivatott ünnepelni és nagy példányszámban terjeszteni. A sorozat legszebb darabja Dürer nyolc fametszetből összeállított és 1522-ben önállóan kiadott 2,3 m széles és fél méter magas Nagy diadalkocsija, egy tizenkét ló által húzott kocsi ábrázolása, amelyen a császár ülő alakját allegorikus nőalakok veszik körül. A Szépművészeti Múzeum tulajdonában lévő 103 lap mellett a hiányzó lapok közül a legszebbeket külföldi gyűjteményből kértük kölcsön.

A diadalkapu és a diadalmenet teljességében mindeddig nem szerepelt magyarországi kiállításon, csupán egy-egy részletük, s Európa-szerte is csupán néhány alkalommal volt látható. Együttes bemutatásuk egy izgalmas reneszánsz koncepciónak a korszak legnagyobb német grafikus-művészei által kivitelezett, szokatlan és látványos megvalósításával ismerteti meg a látogatót.