Konsánszky Dóra ruhatervező iparművész az Iparművészeti Főiskola elvégzése után 1989-ben a Nina Ricci ház és az Air France közös pályázatán egy éves tanulmányi ösztöndíjat nyert Párizsba. Itt, a divat fővárosában az Haute Couture Szövetség Iskolájában sajátította el a háromdimenziós szabás, s ezen belül a francia fűzőszabászat mesterségének minden fortélyát.

A fűző un. strukturális fehérnemű. Átszerkeszti, átépíti a női testet, vagy éppen újraformázza azt a mindenkori szépségideálnak megfelelően. A fűzőkészítés közeli rokonságban áll a szobrászattal. A fűzőszabászat elemeinek, struktúrájának átemelése a ruhatervezésbe a létrehozott ruhát a szoborral teszi hasonlóvá. A viselettörténet első fűzői vasból készültek a XVI. sz. II. felében, később már anyaggal vonták be őket, a vaslemezeket halcsontok helyettesítették, de a - XX. század elejéig a dámák önként vállalt kínzóeszköze volt. 100 éve a divathölgyek a kívánatos karcsúság eléréséért még egész nap vastag vászon, halcsonttal merevített szorosra fűzött miedert viseltek. Létezett fűző általános nappali viselethez, látogató öltözethez, estélyi ruhához, utazáshoz, alváshoz, sportoláshoz, szoptatáshoz. A mai, alkalmi darabok a modern anyagok lycra, spandex, elasztikus necc használatával már sokkal kényelmesebbek. Konsánszky Dóra fűzött ruhatára exkluzív, nőies, de mégis maradandó károsodás nélkül hordható luxus darabokat foglal magába.

A kiállítás Konsánszky Dóra erre az alkalomra készített képzeletbeli "ruhatárát" mutatja be, melyet átjár, behálóz a fűzőkészítés szellemisége és technikája. A tizenkét alkotás, "műtárgy" mindegyike az elegáns nő alap ruhatárának egy-egy elemét jeleníti meg: köntös, pizsama, fehérnemű, kombiné, klasszikus fűző (alkalmi ruhaderékként, vagy luxus alsóneműként), kosztüm (szoknya és zakó), ing + nadrág, "kis ruha", koktél ruha, estélyi ruha és végül menyasszonyi ruha. Valamennyi kissé átírva, elvonatkoztatva, műtárggyá átalakítva, finom anyagokból, ötletes díszítésekkel és technikai megoldásokkal. A bemutatott ruhák történeti, különleges ihletettségét fantázia neveik is megerősítik: "Marlene" (zakó), "Dietrich" (szoknya), "Kikelet" (kimonó-köntös), "Fin du siecle" (kombiné), "Veszedelmes viszonyok" (koktélruha), "Holdtölte" (estélyi ruha), stb.

A ruhák installálása mellett jelentős szerepet kap a műveket a falon végig kísérő fotósorozat, mely egyrészt a női testen ábrázolja az egyes darabokat, hangsúlyozva a fűző pikantériáját, másrészt a műtárgyak részletszépségeit emeli ki.