A rózsa - mint a virágok királynője - a szimbolikában az egyik legösszetettebb, leggazdagabb jelentésű motívum.

Úgy tudjuk, hogy elsőként Sarrukin sumér király hozatott kb. négyezerhatszáz évvel ezelőtt rózsát az országába. Egy ősi hindu mítosz szerint Bhrama a lótuszvirágot tartotta a növényvilág legfejedelmibb képviselőjének, mígnem Visnu megmutatta neki a rózsát, s akkor Brahma kénytelen volt elismerni Visnu igazát. Laksmí, a szépséges hindu szerelemistennő is rózsából született görög megfelelője - Aphrodité - a megölt Adóniszt keresve rózsa tövisébe lépve, vérével festette vörösre ezt a virágot, míg más változat szereint Adónisznak a véréből sarjadt a rózsa, a halált is legyőző szerelem virága. A rómaiak hiedelemvilágában a rózsa úgy szerepel, mint ami Vénusz könnyeiből termett. Persze, ahogy a szerelem is olyan múlékony, mint egy virágzó rózsa, úgy ez a virág a múlandóság, a halál jelképévé is vált.

A rózsa a túlvilági, élüszioni mezők virága is. A keresztény szimbolikában az isteni kiválasztottság, a vértanúság és a halálon aratott diadal jelképe. Stilizált ábrázolásain mindig páratlan számú - többnyire öt - szirommal jelenik meg. A rózsafüzér - melynek szemeit eredetileg összepréselt rózsaszirmokból készítették - Szűz Mária életének háromszor öt epizódjára utal: öt örömtelire, öt szomorúra és öt dicsőségesre. A rózsa a kereszténységben elsősorban Szűz Mária attribútum. Ő a "tövis nélküli rózsa", hisz a legenda szerint csak a bűnbeesés tette tövisessé ezt a virágot. Innen erednek azok a híres ábrázolások, amelyek Máriát rózsákkal, vagy egyenesen rózsalugasban ábrázolják.

A gótikus katedrálisok úgynevezett "rózsaablakain" beeső fény a hívő szemében és szívében azonos érzést kelthetett azzal a látvánnyal és érzéssel, amelyet Dante ír le "Isteni Színjátékának" záró részében, amikor a Paradicsomban hatalmas tűzrózsát lát, melynek szirmait az igazak lelkei képezik: ezek közül a legfelső maga az Istenanya.

Fenti összefüggések ismeretében nem lehet csodálkozni azon sem, hogy a rózsa az egyik leggyakoribb címer-elem. Talán itt érdemes utalni a Shakespeare - drámákból ismert York és Lancaster ház fehér-, illetve vörös rózsájára, melyek a halál és az élet virágai.

A magyar népi kultúrában is rendre megjelenik a rózsa motívuma, mint az életvágy, a szerelem jelképe. Népdalainkban a rózsa leszakajtása például mindig a szüzesség elvételét jelzi, s itt ismét csak együtt van a vér és a szerelmi szenvedély e virág képébe öltöztetve.

Szemadám György