A szász fazekasság legfontosabb edénytípusa a nagy méretű boroskancsó volt. Régészeti ásatások leletanyagából, valamint a szász fazekascéhek pecsétjeiről látható, hogy a kettős szájú boroskancsó a korai szász fazekasságnak már jellemző terméke volt.

A legreprezentatívabb, legnagyobb kancsót a céh saját szimbólumaként használta, és a mesterség szimbólumaival díszítette. Csupor István kutatásai szerint a céhkancsón kívül a céhek közepes nagyságú, kevésbé díszített kancsókat is használtak. A céh legfontosabb ünnepe a legények felavatása volt, melyet lakomával ünnepeltek. A nagy céhkancsó ilyenkor az asztal közepén állt, a kisebb boroskancsókból töltötték meg a mulató mesterek poharait.

Nagyobb méretű, sokszor 40–50 cm magas kancsók készültek a szász szomszédságok számára is. Családi ünnepségek alkalmával (keresztelő, lakodalom, temetés) a szomszédság tagjai ezeket kölcsönkérhették, és ezeket használták a szomszédság gyűlésein is. Néha a családok is vásároltak egy-egy 30–35 cm nagyságú boroskancsót, hogy ebbe hozzák fel a bort a pincéből.

A szász céhek termékeit nagyon nehéz azonosítani. Ez azzal magyarázható, hogy a szászoknál hosszú időn át céhunió működött, Szeben központtal, ehhez az unióhoz tartoztak az egész Királyföld céhei. A szebeni stílus így csaknem valamennyi céh termékeire rányomta a bélyegét. Albert Eichhorn kutatásai szerint a barcasági szász céhek nem készítettek boroskancsót, így valószínűleg a zöld, fröcskölt 19. századi kancsónk is a nyugat-királyföldi szász fazekasság terméke.