Chloé Macary-Carney a Budapest Galéria 2021-es művészcsere programja során kezdte meg a kiállítás alapját adó kutatást a számos filozófiát és vallás szokásait egyesítő New Age közösségek magyarországi rituális helyszíneiről és gyakorlatairól.

A művész e közösségekkel kapcsolatos előfeltevései – miszerint azok befogadóak és biztonságosak – már a kutatás elején megdőltek. A kiállítás céljául Macary-Carney pont ezért egy ilyen, mindenki számára nyitott tér megteremtését tűzte ki, ahol a látogatókat közös élmények létrehozására és megosztására biztatja.

A kutatás során Chloé Macary-Carney párhuzamosan fedezte fel a magyarországi New Age közösségek és a magyar boszorkányság sokféleségét, helyi és történeti kiterjedtségét és politikai vonatkozásait, valamint próbálta felfejteni a közösségeket övező mítoszokat. A budapesti itt-tartózkodás során készített interjúkat és megfigyeléseket egy, a kiállítótérben elhelyezett könyvben foglalta össze, amely a részletes leírásoknak és a személyes hangvételnek köszönhetően narrálja a műveket. A hatvanas-hetvenes évek Amerikájából eredeztethető New Age mozgalmon kívül a hagyományos boszorkányságot és az ahhoz kapcsolódó magyar babonákat, szokásokat is kutatása tárgyává tette – ennek eredménye a kiállításon megjelenő, egyszerűsített Luca-szék vagy a képanyag egy része, amely a szegedi boszorkánypernek (1728) emléket állító helyekhez kapcsolódik.

A kiállítóterekben a kiállítás címét is adó, a művész alteregójaként előlépő Tony Lavazza fiktív boszorkánykutató kénes piramis-otthonában találjuk magunkat. A helyzet intim és közvetlen, ahogy a térben megjelenő fa- és a papíranyagok gondos, érzékeny megmunkálása és a kutatást összefoglaló szöveg naplószerűsége is. Az otthon intim tere arra hívja a látogatókat, hogy a kitalált kutatóval együtt fejtsék fel a boszorkányközösségek – és rajtuk keresztül általában a közösségi működés – alapjait. Bár a mindenkori hatalommal szemben létező, radikálisan anti-patriarchális, a csoporton belüli biztonságot célnak és eszköznek is tekintő boszorkányközösségek egykor szigorú szabályrendszerei enyhültek, az egymáshoz tartozás érzésének és a közös rituáléknak a fontossága később az újboszorkányság vagy az azzal bizonyos elemeiben átfedést mutató New Age mozgalom képviselői esetében sem változott.

A kutatást dokumentáló és illusztráló képek helyét színek jelölik ki, azonban a tér és a tárgyak használatát – saját rituálék bemutatását – olvasás, beszélgetés, étkezés formájában a művész ajánlja, sőt, kéri a látogatóktól.

Chloé Macary-Carney (1994, New York) Párizsban él és dolgozik.