A 19. század második felének Európájában lezajló iparművészeti forradalom egyik legfőbb inspirációs forrását a széles körben újonnan megismert japán művészet jelentette. Az 1853-tól nyugati hajók számára kikötőit megnyitó Japánból ezerszámban érkeztek műtárgyak és terjedtek Európa piacain, helyet találva  köz és magángyűjteményeinkben.

A japán művészeti alkotások nyugati szem számára szokatlan kompozíciói, a síkbéli ábrázolás „frissessége”, az ecsettel „rajzolás” lendületes vonalassága, a kissé idegen színkombinációk, a díszítő minták, ornamensek gazdag, gyakran halmozó használata, és persze a témaválasztás: a természetben, az egyszerűben, a hétköznapiban való szépség meglelése újféle esztétikai nézeteket kínáltak Európának. Az Osztrák-Magyar Monarchia 1869-ben kötött hajózási, kereskedelmi és barátsági szerződést Japánnal, innentől beszélhetünk hazánkban a japonizmus, azaz a japán művészet és kultúra iránti érdeklődés, és az attól való művészeti ihletettség jelenlétéről.

Magyarországon a pécsi Zsolnay gyár volt az egyik legfontosabb központja a kerámiaipar modernizációjának és az új ízlés megteremtésének, és az 1870-es évektől az 1910-es évekig tartó korszakában búvópatakként ugyan, de folyamatosan fellelhető a gyár munkásságában a japán művészet inspiratív jelenléte. A leghíresebb, exportra termelő japán porcelánközpontok színvilága és mintakincse (pl. Seto, Arita, Satsuma) az 1870-es évektől bizonyítottan jelen volt Pécsett, a Zsolnay család tagjai (különösen Zsolnay Júlia) és a gyárban dolgozó művészek tanulmányozták a japán ornamentikát, gyűjtötték az érdekes motívumokat, kompozíciókat, figyelték a japán kerámiák formavilágát, kutatták a fazekas- és máztechnikákat.

A Janus Pannonius Múzeum Zsolnay Gyűjteményében százszámra találhatunk olyan alkotásokat, amelyek a japán művészetből merítettek inspirációt. A Zsolnay gyár jelentős japán kerámiákból és fametszetekből álló mintagyűjteménnyel rendelkezett, számos európai kiadványt ismerünk, amelyek japán témájú illusztrációit felhasználták saját terveikhez, és nemzetközi kapcsolataik arról is árulkodnak, hogy árgus szemekkel figyelték, hogyan „japonizálnak” Európa egyéb sikeres kerámiaközpontjai, mint a Royal Copenhagen porcelánmanufaktúra, a francia Grès de Bigot, vagy épp a Herendi porcelánmanufaktúra. A Zsolnay Múzeum és a Szépművészeti Múzeum – Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum szakmai együttműködéseként most megnyíló kamarakiállítás feltárja a gyár és a család gazdag japán tematikájú forrásait, bemutatja a „kölcsönzés”, „átértelmezés” és „újragondolás” folyamatait, és vázolja, hogyan formálta a gyár és vevőköre ízlésvilágát a japán művészet befogadása.