Eseménynaptár
2021. december
29
30
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
1
2
2021.12.07. - 2021.12.07.
Szécsény
2021.12.07. - 2021.12.07.
Budapest
2021.12.05. - 2021.12.05.
Budapest
2021.12.05. - 2021.12.05.
Budapest
2021.12.05. - 2021.12.05.
Budapest
2021.12.05. - 2021.12.05.
Tatabánya
2021.12.05. - 2021.12.05.
Eger
2021.12.04. - 2021.12.04.
Veszprém
2021.12.04. - 2021.12.04.
Gyula
2021.12.04. - 2021.12.04.
Budapest
2021.12.03. - 2022.05.01.
Budapest
2021.12.02. - 2022.12.31.
Budapest
2021.12.01. - 2022.01.16.
Budapest
2021.11.26. - 2021.12.26.
Salgótarján
2021.11.25. - 2022.01.22.
Budapest
2021.11.25. - 2021.12.25.
Salgótarján
2021.11.25. - 2022.01.29.
Budapest
2021.11.24. - 2023.01.27.
Hódmezővásárhely
2021.11.22. - 2021.12.22.
Budapest
2021.11.21. - 2022.04.03.
Budapest
Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum - Budapest
A múzeum épülete
Cím: 1062, Budapest Andrássy út 103.
Telefonszám: (1) 322-8476
Nyitva tartás: Ideiglenesen zárva.
2021.10.28. - 2022.01.30.
fotóművészet, időszaki kiállítás
Ha tetszik, ossza meg másokkal is:
Múzeumi belépők, szolgáltatások árai:
Belépő felnőtteknek
1000 HUF
Belépő diákoknak
500 HUF
Belépő nyugdíjasoknak
550 HUF
Balit, az indonéz szigetet az 1910-es évek közepén kezdte turistaparadicsomként hirdetni Hollandia – azóta is az utazók és nyaralni vágyók kedvelt célpontja. A gyönyörű trópusi sziget az 1930-as évek elejére már olyan, az egész világon ismert turistahellyé vált, amelyet a korabeli világsztárok is látni akartak. Például Charlie Chaplin is Balira „menekült” a nyugati civilizáció vívmányai elől 1932-ben, hogy a hagyományos művészetekben megújulást leljen.
Bali
Magyarok is egyre többen fordultak meg a 19. század közepétől az indonéz szigetvilágban (Jelky András lenne az első, hivatalosan jegyzett Jáva szigetére került magyar utazó, a 18. század közepén), és jó néhányan be is számoltak élményeikről hírlapok, magazinok vagy útikönyvek hasábjain. Az Ázsiába tett utazások az 1920-as, 1930-as években már Magyarországon sem számítottak ritkaságnak; ekkoriban az utazóknak köszönhetően már magyar nyelven is olvashatunk Bali „földi édenkertjének” izgalmas kultúrájáról, igéző és rejtelmes, nemegyszer különös, révületben előadott transztáncairól.

A 20. században már a női utazók látogatása sem volt ritkaság Balin. Zboray Ilona például hosszabb ideje a szigetvilágban élő és dolgozó bátyja, Zboray Ernő látogatására érkezett, s utazott Bali paradicsomi szigetére 1937-ben. Benyomásait, élményeit őszinte hangvételű, írott beszámolókban rögzítette, amelyeket a nagyközönséggel is megosztott a magyar lapokban. Első Baliról szóló cikke 1937-ben jelent meg Tűztánc a földi paradicsomban címmel a Képes Vasárnap egyik novemberi számában. Nemcsak a balinéz nők kivételes szépségéről és éteri áncairól írt, hanem fárasztó munkával töltött mindennapjaikról is. Baliból nemcsak a földi paradicsomot, az utolsó édent láttatta olvasóival, hanem a hétköznapok nehézségeit is. Különös érzékkel figyelte meg a helyi sajátságokat, és komoly figyelmet szentelt írásaiban a nőknek és a nők helyzetének. Írt a balinézek hétköznapjait átszövő vallásos életről, mitológiájukról, gazdag hitvilágukról és ünnepeikről, amelyekben fontos szerep jut a gyakran transzállapotban előadott táncoknak is. A táncokat olyan részletességgel írta le, hogy annak alapján ma is pontosan azonosítható az adott előadás, a történet típusa, neve, annak ellenére, hogy az eredeti kifejezéseket Zboray Ilona nem közölte.

Gill Marais bő ötven évvel később, az 1980-as évek végén járt először Bali szigetén, ahol később le is telepedett. Dél-Afrikában született, majd egy francia diplomatával kötött házassága révén Franciaországban élt negyven évig. Fotóriporterként járta a világot. Balin a hétköznapokat, ünnepeket, és mindenekelőtt az embereket fotózta, elsősorban kulturális sajátságokra, az utazásra és az élet hittel megélt eseményeire, fordulópontjaira, ünnepeire fókuszálva. A kiállítás és a kötet létrejötte mindenekelőtt Gill Marais-nek köszönhető, aki lelkesen és fáradhatatlanul dolgozott rajta. Az előkészítő munkák közben, hirtelen hunyt el 2021 áprilisában.

A Balin előadott táncok egy jelentős része még ma is szorosan kötődik a vallásgyakorlathoz, és rituális keretek között zajlik, akár zárt közösségben, akár a turisták előtt kerül rá sor. Balin a transzállapotban bemutatott táncok az istenségek és az emberek számára láthatatlan világ közötti kapcsolattartás fontos eszközének számítanak. „Nem lehet azt mondani, hogy kétféle életet élnek, egy természetest és egy természetfölöttit, mert ez a kettő náluk már elválaszthatatlanul egymásba olvadt” – írta Zboray Ilona (Az ünnepek hazájában. Utazás Bali szigetén. Pesti Napló, 1938. július 17. 89. évfolyam, 137. szám, 12.)

A transztáncok résztvevői tudatuk rejtett kapuit nyitják meg az egyébként nem érzékelhető erők előtt, s gyakorlói nem is igen keresik a transz racionális magyarázatát. Az egyik leggyakrabban bemutatott előadás, amelynek szerves része a transzállapot, Calonarang története. Ebben Rangda, a boszorkány, a démonok úrnője és a jót megtestesítő Barong, a „szabadító szörny” harcát, a jó és a rossz örök küzdelmét játsszák el. Ennek része a „krisz-tánc”, amelynek során a résztvevők önkívületben próbálják saját magukat megsebezni tőrjeikkel, a kriszekkel. A rossz és a jó egyenlőképp fontos elemek, a rosszat nem lehet, nem szabad eltörölni a Föld színéről, mert a rossz és jó egységéből épül fel a világ.

A Transz | Tánc | Bali. Gill Marais fotóin című kiállítás a turistaparadicsomként ismert földi édenkert, Bali egy másik arcát tárja a látogatók elé: a hétköznapokat és az elmúlást, az ünnepeket, a gonosz erőket és a démonokkal való harcot hozza közelebb. Zboray Ilona egykori írásai és Gill Marais mai fotográfiái Bali egyedülálló kultúrájába és páratlan szépségébe vezetnek be minket a képek és a szavak segítségével.

A kiállítást kísérő kötetben Gill Marais fotóit adjuk közre az általa írt képaláírásokkal. Zboray Ilonától pedig három egykori cikkét közöljük újra a kötetben, eredeti fotóikkal együtt.