Eseménynaptár
2020. november
26
27
28
29
30
31
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
1
2
3
4
5
6
2020.11.24. - 2020.11.24.
Budapest
2020.11.22. - 2020.12.31.
Hódmezővásárhely
2020.11.22. - 2021.03.28.
Hódmezővásárhely
2020.11.18. - 2020.11.18.
Budapest
2020.11.18. - 2020.11.18.
Budapest
2020.11.18. - 2021.01.02.
Budapest
2020.11.18. - 2021.01.10.
Budapest
2020.11.16. - 2020.11.16.
Budapest
2020.11.16. - 2020.11.18.
Budapest
2020.11.12. - 2020.11.12.
Tatabánya
2020.11.11. - 2020.11.11.
Budapest
2020.11.11. - 2020.11.11.
Budapest
2020.11.11. - 2020.11.11.
Budapest
2020.11.11. - 2021.01.02.
Budapest
2020.11.10. - 2020.11.10.
Budapest
2020.11.10. - 2020.12.18.
Kecskemét
2020.11.10. - 2020.12.10.
Budapest
2020.11.09. - 2021.03.28.
Pécs
2020.11.06. - 2020.12.19.
Dunaújváros
2020.11.04. - 2021.03.28.
Pécs
Kortárs Művészeti Intézet - Dunaújváros
Cím: 2400, Dunaújváros Vasmű utca 12.
Telefonszám: (25) 412-220
Nyitva tartás: Ideiglenesen zárva.
2020.11.06. - 2020.12.19.
időszaki kiállítás, kortárs, újkori művészet, XX. századi művészet
Ha tetszik, ossza meg másokkal is:
Múzeumi belépők, szolgáltatások árai:
Belépő felnőtteknek
100 HUF
Belépő diákoknak
50 HUF
Belépő nyugdíjasoknak
50 HUF
A Future Perfect – Befejezett jövő átfogó igénnyel és friss munkákkal kiegészítve mutatja be Fridvalszki Márk elmúlt években készített, utópikus korszakokat feltáró archeo-futurológiai alkotásait. A kiállításon először láthatóak együtt a hatvannyolcas és a nyolcvankilences évek jövő-romjaira fókuszáló művek, mintegy kijelölve a brit kultúrakutató, Mark Fisher által populáris modernizmusnak nevezett korszak kezdő- és végpontját.

Fisher szerint a jóléti államok stabil társadalmi-gazdasági alapokra épülő, virágzó ellenkultúráiban „a modernitás elitista projektjét a tömegek visszamenőlegesen is birtokba vették", demokratizálva és átélhetővé téve annak jövőorientált, kísérleti és innovatív szellemiségét. A kollektív képzelet korrodálásának neoliberális programja azonban Franco 'Bifo' Berardi sokat idézett kifejezésével „a jövő lassú eltűnéséhez" vezetett, a modernség popularitása, illetve a pop modernizálása pedig ma éppoly távolinak és utópisztikusnak tűnik, mint a hatvanas évek előtt. Fridvalszki kiállítása a feje tetejére állítja azt a klasszikus kérdést, hogy mit jelenthetnek nekünk '68 és '89 ellenkultúrái, az experimentális könnyűzene öröksége a jazztől a jungle-ig, az absztrakció társadalomformáló ambíciói vagy az avantgárd imaginációs-intellektuális imperatívuszai.

A valódi kérdés az, hogy mit gondolnának a hatvannyolcasok és a nyolcvankilencesek, az avantgárd művészek és radikális gondolkodók rólunk, a mi „jövő utáni", retro-ciklusokba zárt, kilátások nélküli korszakunkról.