Tudományos és áltudományos nézetek sokasága kíséri a témát: honnan származunk, kik a rokonaink. Vajon egyszerű a válasz? Nem, hiszen különböző tudományágak foglalkoznak a magyarság őstörténetével, és ezek eredményei egyelőre nem, vagy csak részben rímelnek egymásra.

A kiállításnak sem célja, hogy pontot tegyen a viták végére, de a régészet, a történeti embertan és az archeogenetika eredményeinek felhasználásával néhány „eredettöredéket” azért bemutat.

A történelem során számos kultúra és népcsoport képviselői telepedtek meg a Kárpát-medencében. A magyarok nép rokonságtudata, önmeghatározása és eredetlegendái szempontjából a legfontosabbak a sztyeppi lovas nomád népek.
Közülük három a Kárpát-medencét választotta otthonának, és olyan államot hozott létre, amely jelentősen befolyásolta Európa történetét az 5. századtól.

Ők a hunok, az avarok és a magyarok.

Mi a közös bennük? Mit mond a történettudomány, az archeogenetika és a történeti embertan?

A kiállításban felvillantjuk e népek történetét a Kárpát-medencében;

megismerjük egy-egy hun, avar és honfoglaló magyar egyén archeogenetikán alapuló rokonsági viszonyait;

rácsodálkozunk e korabeli népek néhány ma már bizarrnak tűnő hagyományára;

az arcrekonstrukcióknak köszönhetően láthatjuk, milyenek lehettek a hun, az avar és a magyar koponyákhoz tartozó eleven emberi arcok;

a tudományosan hiteles, régészeti leletek alapján készült tárgyrekonstrukciók mutatják be a honfoglalás kori tárgyi kultúra egy-egy tárgyi elemét.

Miért különleges?

Keletről jött gének

A kiállítás először mutat be a nagyközönségnek olyan eredményeket, amelyeket az akkori idők embereinek molekuláris genetikai vizsgálataival kaptak.

Az archeogenetika – és a történettudomány – a különböző egyének genetikai hasonlóságát használja fel kapcsolataik tisztázására. Kétféle genetikai anyagot vizsgál.

Az Y-kromoszóma elemzésével az apai öröklődési utakat tárja fel, hiszen Y-kromoszóma csak az apától kerülhet a gyermekbe.

A mitokondriális DNS vizsgálatával viszont anyai leszármazási vonalakat mutat ki (mitokondriumok ugyanis csak a petesejtből kerülnek az utódba).

A hasonlóság alapján genetikai csoportokat (haplocsoportokat) képezünk. Ezek jele egy betű, a bennük elkülöníthető egyre kisebb csoportokat – melyek egyre szorosabb rokonságot jelentenek – további számokkal és betűkkel jelöljük.

Arcok és sorsok a csontok alapján

A bemutatott maradványok mostantól nem csupán arctalan, a távoli múltba vesző embertani leletek.
A koponyák alapján elkészített arcrekonstrukció „életet lehel” a halott csontokba. A valaha volt emberek hiteles, élethű arcot kapnak. Mi pedig közelebb érezhetjük őket magunkhoz, hiszen könnyebben képzeljük el élő személyként őket, akik sírtak, nevettek, szerettek.

A csontjaikon végzett embertani kutatások ráadásul számos esetben életükről, haláluk okáról, testi szenvedéseikről is vallanak.

A csonttani vizsgálatoknak és a megelevenedő arcoknak köszönhetően így személyes történetek, sorsok bontakoznak ki előttünk.

A kiállításban összesen 13 ember arcrekonstrukciója látható, köztük hun és honfoglalás kori férfiak, de híres emberek is, például III. Béla király vagy a kegyetlen gyilkosság áldozatául esett Macsói Béla Árpád-házi herceg.

Őseink különös szokásai

Koponyatorzítás

A mesterséges koponyadeformálás a fej alakjának szándékos megváltoztatása a kívánt fejforma elérése érdekében. Ősi szokás, amely az írott történelem előtti időkből származik, és valamennyi kontinensen előfordult számos kultúrában. A Kárpát-medencében a hunok érkezésével jelent meg tömegesen.

A kiállításban három hun-germán kori egyén mesterségesen torzított koponyáját nézhetjük meg.

Sebészi koponyalékelés

A sebészi koponyalékelés (trepanáció) gyógyító célú műtéti beavatkozás volt, melynek során eltávolították az agykoponya egy darabját.

A honfoglaló magyaroknál a koponyalékelés sokkal gyakoribb volt a férfiakon, mint a nőkön és gyermekeken. Ez arra utal, hogy elsősorban háborúban szerzett fejsérüléseket próbáltak vele kezelni – gyakran sikerrel.

A kiállításban három honfoglalás kori koponyán nézhetjük meg a koponyalékelés nyomait.

Jelképes koponyalékelés

A honfoglalás kori magyar koponyákon gyakran jelképes lékelés látható: kör, ritkábban ovális vagy szilvamag alakú csontsebek az agykoponya boltozatán. Ezek azért jelképesek, mert ilyenkor a csontot nem vésték vagy kaparták át annak teljes szélességében, vagyis a koponyaüreget nem nyitották meg. Csak felnőtteken találni e beavatkozás nyomát.

A kiállításban három honfoglalás kori koponyán tekinthetjük meg a jelképes koponyalékelés nyomait is.

Tudjanak meg többet a kiállításban, ahol minden információt páratlan embertani leletanyag gazdagít.

Belépődíjak:

Felnőtt: 1000 Ft
2 – 26 év között: 500 Ft
62 - 70 év között: 500 Ft
70 év fölött ingyenes.

A kiállításra váltott belépőjeggyel az Asztrofotó kiállítást is megtekintheti.

A kiállítás az állandó kiállításra váltott belépőjeggyel is látogatható.