A kiállítás a különféle mesterségek eszközkészleteinek bemutatásával emléket szeretne állítani a múltbeli mesterembereknek, ugyanakkor azt is megmutatja, hogy ma is milyen sokan, sokféle területen alkotnak maradandót Solymáron a seprűkötéstől az aranyozásig. A kiállítás kiemelkedő darabja egy, a XX. század során több mestert is kiszolgáló solymári borbélyműhely teljes berendezése, mely most kerül először a nagyközönség elé.

A tárlaton a fenti mesterségeken kívül bemutatásra kerülnek Kaposvári Ferenc kádár-, Kelemen Antal üveges mester, Strack Ferenc kőfaragó-, a Binder család asztalos- és Pallai József cipészmester eszközei is, a Milbich család szódagépe, Milbich Mátyás és fia, Milbich János borbélyműhelye, valamint a gyűjteménybe hozott, pékmesterséghez tartozó eszközök is.

***

Az élet részeként a mesterségeket gyakorló emberek közül a legkiválóbbakat a társadalom tisztelte, elismerte. Ezért a mesterségek tanulása, a képességek magas szintű elsajátítása-gyakorlása vonzó lehetőséggé vált.

A középkorban az ötvösök és kőművesek használtak először mesterjeleket-monogramokat.

A mestereknél tanultak a fiatalok inasként, majd Európába mentek a céhekbe tanulni, s mestervizsgát tettek. Így lehettek önállóak.

Feldolgozták a követ, fémet, agyagot, bőröket, mezőgazdasági alapanyagokat - len, kender, gabona, állati hús -, de a foglalkozások között a szolgáltatások is megjelentek.

Számos mesterség is működött már ebben az időben: fazekas, kőműves, aranyműves, patkolókovács, gombkötő, nyerges, paszományos, papírmerítő, kötélverő, kárpitos és fésűs, majd a nyomtatás elterjedése után pedig a könyvkötő és a nyomdász is.