A Kossuth- és kétszeres Munkácsy-díjas alkotó restaurált festményeit felvonultató tárlat nyílik december 16-án Gyulán a Kohán Képtárban. A különleges válogatás egyik fontos elvi összetevőjét az a szomorú tény szolgáltatja, hogy a gyulavári születésű alkotó fél évszázaddal ezelőtt hunyt el.

Az összegzésre, megemlékezésre is jó okot szolgáltató évfordulóval összefüggésben Árpási Zoltánné Kohán Mária, a több mint 600 festményből és megközelítőleg 2000 grafikából álló hagyatékot kezelő alapítvány kuratóriumi elnöke azt közölte, összesen 26 festmény restaurálása történt meg, s ezeket a képeket szeretnék bemutatni a művész munkássága előtti tisztelgésként, főhajtásként. Mint fogalmazott, rendkívül fontos, hogy a gyűjtemény minél több műve váljon, minél szélesebb körben ismerté.

Gyula egészen az övé volt, s ő a városé

Kohán György rövid életű, későn elismert, halála után felfedezett festőművész volt. Élete alkonyán két Munkácsy-díjra is érdemesnek tartották, először 1960-ban, majd 1964-ben; közvetlenül halála előtt, 1965-ben pedig életműve elismeréseként az egyik legrangosabb állami kitüntetést, a Kossuth-díjat ítélték meg számára. Munkásságáról sok (egyre több) helyen lehet tájékozódni, s tudható, hogy az alföldi festőiskola sajátos értelmezésében kereste hangját.

Az is ismert, hogy Glatz Oszkár növendéke volt és hogy neve Hódmezővásárhely mellett Gyulához köthető igazán, mely város egészen az övé volt, és ő a városé – legékesebb bizonyítéka ennek, hogy a szegénysorból származó festő örököse halála után egy egész város volt. Hagyatéka a végakarata szerint Gyula városát illette. Összegyűjtött művei közül a kiállított festmények és grafikák jelenleg is a történelmi fürdővárosban, a Kohán Képtárban tekinthetőek meg.

Megmentett képek, a restaurálás folyamatáról

A helyreállítás folyamatáról a restauratorart.hu oldalon található részletes beszámoló.

A cikk szerzője ismerteti: Kohán azon művészek közé tartozott, akik szinte gyermeki kíváncsisággal és leleménnyel használták az anyagokat, festészeti médiumokat. A szigorúan vett festészettechnika szempontjából meglehetősen problémás alkotásokat hozott létre, melyek restaurátori szempontból is valódi kihívást jelentettek.

A munka összetettsége abban rejlett, hogy a helyreállított festmények közül a legtöbb vegyes technikával készült, egyszerre alkalmazva az aquarell, a guache tempera, az olakjréta, az olajfesték, a színes ceruza, a grafit és a pasztell anyagokat. Festményeinek alapjául hol vékonyabb-vastagabb karton, hol farostlemez, hol rétegelt lemez, hol vászon szolgált, esetenként egymásra kasírozva, összeapplikálva. A festmények restaurálásának hangsúlyos mozzanata volt a képek keretezése, a megfelelő díszkeretek kiválasztása is.