A Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ fenntartásában működő majki Kamalduli remeteség dísztermében 2016. augusztus 13-tól látható a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum Szerzetesek asztalánál című kiállítása. A látogatók „kóstolót” kaphatnak a szerzetesi gasztronómia múltjából, jelenéből, a kolostori étkezési kultúrából.

Mi közük a szerzeteseknek a gasztronómiához? Kenyér, olaj, méz, sajt, sör, bor, gyógytea, likőr: a hétköznapok során eszünkbe sem jut, hogy ezek miképpen kötődnek a szerzetesrendekhez, pedig sok ételünk és italunk készítési módja és elterjesztése nekik köszönhető.

A szerzetesek a kolostorkertekben zöldséget, gyümölcsöt, fűszer- és gyógynövényeket is termesztettek. Asztalukra gyakrabban böjti ételek, ünnepekkor különleges finomságok kerültek. A szakács testvérek az idők során nemcsak a közösségre, hanem szegények és betegek sokaságára is főztek.

A majki remeteség dísztermében nyíló kiállításon a látogató megismerheti például a bor hétköznapi és szakrális használatát is, ennek apró „titkaival”. Milyen feltételeknek kell teljesülniük, hogy a bor misebor lehessen? Miért jeleníti meg a katolikusoknál Krisztus vérét fehér bor? Mióta Szürkebarát az Auvergnat gris? Vajon mit takar az a titokzatos mértékegység, amelyet Szent Benedek rögzít máig érvényes regulájában: legyen elég minden szerzetesnek napi egy hemina bor?

Kiderül az is, milyen szerepük volt a szerzeteseknek a paprika hazai elterjesztésében: hogyan vált a ferencesek patikaszeréből a legmagyarabb fűszerré.

A kiállítás nemcsak a kolostori életben fontos ételeket-italokat és történetüket mutatja be, hanem azt is, hogy hol, hogyan, milyen szabályok szerint élnek a szerzetesek, mi a monostor, a kolostor, a rendház, mit jelent a regula, miben különbözik a refektórium egy hagyományos ebédlőtől.

A tablók és tárgyak mellett számos érdekes könyvet és más írásos dokumentumot csodálhat meg a látogató: kéziratos szakácskönyvek, konyhakönyvek, számadáskönyvek mesélnek a monostorok hétköznapjairól.