Méltóságteljes, izgalmas és interaktív kiállításon az antropológia, a történelem, az orvostudomány és a művészet segítségével ismerkedhetnek meg az érdeklődők a méltatlanul elfeledett Széchényi Pál érsek életével, munkásságával, szellemiségével és korával.

A látogatók a tárlaton Nagy Károly Zsolt művészi fényképei révén lépnek a jelenkorba, majd Pál érsek 1811-es újratemetése következik, amely – dokumentumfilm és animáció összekapcsolásával – meglepő módon a 2014-es esztendőből indul. A filmben az áttemetést, és a család rövid történetét Széchenyi István bátyjának, Pálnak ötödik generációs leszármazottja, a Magyarországon élő táncművész, Széchényi Krisztián meséli el.

A 19. században történő barangolás után különleges, interaktív installáció segítségével ismerkedhetnek meg az érdeklődők a múmiakutatás témakörével – Magyarországon most először kaphatnak ízelítőt arról, milyen is lehet múmiakutatónak lenni. A látogatók megfoghatnak és megvizsgálhatnak egy hamis múmiát, amely megtévesztésig hasonlít egy eredetire. További egyedülálló lehetőséget biztosítanak a kurátorok azzal, hogy az érdeklődők kezükbe vehetik a Széchényi Pál érsek múmiájának CT-felvételeiből létrehozott háromdimenziós, nyomtatott, pontos koponyamásolatot, amely Falk Györgynek és a Varinex Kft.-nek köszönhető.

Szakmai kitekintésként csak a veszprémi tárlatban láthatnak és vizsgálhatnak meg az érdeklődők több régészeti ásatásból előkerült csontvázat is, amelyek segítségével még több ismeretet kaphatnak az izgalmas antropológiai munkákból.

A kiállítás ezek után visszatér Széchényi Pál érsek életútjára. A tárlatban látható Széchényi Pál korabeli portréja, valamint a 3D koponyamásolat alapján készült arcrekonstrukció-sorozat, amely Kőnig Frigyes egyetemi tanár munkájának eredménye. Az arcrekonstrukció és a korabeli portré ihlette a győri Tánc- és Képzőművészeti Szakközépiskola diákjait és mesterüket, Szabó Márton szobrászművészt, hogy elkészítsék Pál érsek első mellszobrait. A szobrok szintén megérinthetők, így vakok és gyengénlátók is megismerhetik Széchényi Pál arcvonásait.

A kiállítás csúcspontja kétségtelenül a Veszprém város pusztulását bemutató szívbemarkoló animáció. Boldizsár Péter művészi kivitelezéssel készült négyperces rajzfilmje felidézi a magyarság egyik kevéssé ismert, ám sokkolóan ható tragikus eseményét, amely Széchényi Pál püspöksége idején, 1704-ben történt. Heister császári tábornagy katonái és rác szabadcsapatok különleges kegyetlenséggel pusztították el a város védtelen lakosait, nemre, korra való tekintet nélkül. A meghökkentő, érzelmekkel teli, szomorú látványvilág összetett, ahogyan az egész tárlat.

Csendes és méltó lezárásként Széchényi Pál érsek 1710-es temetését mutatják be a kiállítás rendezői. Egyedülálló módon látható és megérinthető egy rekonstruált castrum doloris („a fájdalom vára”), amely a barokk kori főúri temetkezés fontos reprezentációs kelléke volt. Az életnagyságú alkotást Sebestyén Ákos grafikusművész tervei alapján a győri Kovács Margit Művészeti Szakközépiskola szakoktatói és diákjai készítették el. A barokk kori főpapi temetkezést további kortárs művészeti alkotások segítségével ismerhetik meg a látogatók. Pál érsek halálának, mumifikálásának, temetésének és 1811-es újratemetésének témáit nagyszerű, újító módon tehetséges diákok dolgozták fel Selényi Károly és Tolnay Imre vezetésével. Nemcsak az elkészült alkotások láthatók, hanem a rézlapra készült metszetek és karcok is, amelyeket vakok és gyengénlátók is élvezhetnek.

Széchényi Pálról: 1645-ben született Gyöngyösön. 1661-ben lépett be a pálos rendbe, szerzetesként a római egyetemen doktorrá avatták. Címzetes pécsi püspökként, győri nagyprépostként, veszprémi püspökként, majd kalocsai érsekként szolgálta az egyházat. 1704-ben fontos megbízatást kapott: a bécsi udvar arra kérte fel, hogy tárgyaljon II. Rákóczi Ferenc fejedelemmel. Küldetése azonban életében nem járt sikerrel, a békekötés csak 1711-ben valósult meg. Pál érsek 1710-ben, Sopronban hunyt el. Brenner Domokos, aki személyesen ismerte őt, és néhány hónapig titkára volt, így írt Széchényi Pálról: „Származására nézve magyar volt, és külsőleg is ezt jelezte személyével és jellegével, szokásaival, beszédeivel és életelveivel.” Első életrajzírója, Pados János ezt írta róla 1862-ben: „Egyike volt a legjelesebb férfiaknak, kik valaha a magyar nemzetet, s a magyar egyházat díszesítették. Tudományosan komoly, szigorú, s az ősi erényekhez híven ragaszkodó, és mindamellett oly finom műveltségű, hogy az ő társalgási modora és bánásmódja mindenütt példányképül vétetett. Tőle származott azon közmondás, midőn valakire illetlen magaviseletéért élesen és élcesen rá akarunk csapintani: Ez sem volt Pál érsek udvarában.”