A kiállítással közel fél évszázados adósságát rója le a Ferenczy Múzeum. Miként a kiállítás elején található fogadótábla szövege fogalmaz: „Sokféle jelzővel illeték már ezt a várost, sokféle kép él róla a köztudatban. Részben ezek felvillantása, bemutatása a célunk, ám fontos feladatunk a hely történetének szövetében a hiányok pótlása is. Még fontosabb, hogy segítsünk egy hitelesebb, igazabb, pontosabb Szentendre kép kialakításában. Az, hogy a város története, amely oly sokak számára jelentett vonzerőt, ihletet, menedéket, a szűkre szabott keretek között a maga teljességében jelenjen meg előttünk.”

A kiállítás mondanivalója – Szentendre színes múltjából adódóan – túlmutat a település határain, hiszen egyszerre mutatja be a hely, a római elődteleülés, a középkori és a mai város történetének sajátosságait, a különböző népek, nemzetiségek hol békés, hol pedig konfliktusokkal terhelt együttélését, illetve a magyar képzőművészet kiemelkedő hazai központjának keletkezéstörténetét. Láttatja az évente sokszázezrek által felkeresett „kirakatváros” és a vidéki hétköznapiság egymáshoz simulását, kölcsönhatásait.

A látogató az eléje tett tárgyak, fotók, dokumentumok, vezető és magyarázó szövegek segítségével századokon utazik keresztül. Láthatja a „változatlan kisváros” üdülővárossá fejlődését, majd „divatos lakóhellyé” válását. Eléje tárul a „festők városa”, Ferenczy, Czóbel, Kovács Margit és a többiek munkássága. Megismerkedhet azzal a folyamattal, amely a várost Pest megye kulturális centrumává, idegenforgalmi központtá tette.

Majd ezt követően, a következő teremben, élő, lüktető piac, a kereskedő boltok és iparos műhelyekkel zsúfolt Szentendre képe tárul eléje. A titkokat rejtő vitrinfiókok kihúzásával emberi, családi sorsokat, üzleti vállalkozások fel és leívelését ismerheti meg.

A kiállításban, természetes módon, nagy súllyal jelenik meg a szerb kisebbség története, itteni honfoglalása, letelepülése, élete. Az érdeklődő láthatja a dél-szlávok, németek, szlovákok, magyarok, ortodoxok, katolikusok, reformátusok, evangélikusok, izraeliták együttélését, érzékelheti a folyamatot, mely a város egyik múltbeli fő jellemzőjét, a „nyelvek kavalkádját” létrehozta. A vallás, a kultúra, a gazdálkodás emlékei mellett megjelennek előtte a hétköznapi élet tárgyai és dokumentumai, melyek az egykori szentendreiek életét tükrözik vissza.

Utazását a település régmúltjának megismerésével zárja. Az egykor kiterjedt szőlőtermelés, a híres „szentendrei vörös” bor, a török kori népesség összetétel, az Árpád-kor és a népvándorlás korának régészeti emlékei után a római elődtelepülés, Ulcisia Castra hagyatékával, a katonai tábor és a polgári település szerkezetével, történetével, az itt lakók életével ismerkedhet meg. S mintha a történelem valóban ismételné önmagát, láthatja a kétezer éves „kavalkádot”, a latinokat, trákokat, szíreket és keltákat, akik itt éltek, egymás mellett vagy követve a másikat.

Tyekvicska Árpád