Eseménynaptár
2020. augusztus
27
28
29
30
31
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
1
2
3
4
5
6
2020.08.11. - 2020.08.11.
Tatabánya
2020.08.10. - 2020.08.14.
Budapest
2020.08.10. - 2020.08.12.
Eger
2020.08.10. - 2020.08.11.
Fehérvárcsurgó
2020.08.10. - 2020.08.14.
Debrecen
2020.08.10. - 2020.08.14.
Szentendre
2020.08.10. - 2020.08.14.
Veszprém
2020.08.08. - 2020.08.08.
Gyula
2020.08.08. - 2020.08.08.
Gyula
2020.08.08. - 2020.08.08.
Tatabánya
2020.08.04. - 2020.10.25.
Budapest
2020.07.31. - 2020.10.18.
Budapest
2020.07.24. - 2020.10.30.
Baja - Szentistván
2020.07.24. - 2020.10.31.
Székesfehérvár
2020.07.19. - 2020.08.19.
Debrecen
2020.07.17. - 2020.08.17.
Kápolnásnyék
2020.07.17. - 2020.09.04.
Dunaújváros
2020.07.16. - 2020.08.16.
Hatvan
2020.07.15. - 2020.08.30.
Budapest
2020.07.15. - 2020.08.04.
Herend
Halászház - Báta
A múzeum épülete
Cím: 7149, Báta Óvoda u. 6.
Telefonszám: (20) 576-4130
Nyitva tartás: Előzetes bejelentkezés alapján
Munkaidőben Tel: (20) 576-4130
állandó kiállítás, halászat, mesterségek
Ha tetszik, ossza meg másokkal is:
Múzeumi belépők, szolgáltatások árai:
Belépő felnőtteknek
300 HUF
Belépő diákoknak
150 HUF
Belépő gyermekeknek
150 HUF
Báta, Tolna és Baranya megye határán, a Szekszárdi dombság Dunára lefutó dombvonulatának a lábánál mintegy 5km hosszan elnyúló zsáktelepülés. Bátaszék és Mohács között az 56. számú főútról közelíthető meg valamint Pörböly felől a Duna védgáton. Keletről a Duna folyam és a Gemenci erdő határolja, amely jelenleg a Duna-Dráva Nemzeti Park részeként országos szintű természetvédelmi oltalom alatt áll. A falu területén találkozik egymással az Alföldhöz tartozó síkság folytatásaként elterülő Tolnai-Sárköz kistáj és a Dunántúli-dombsághoz csatlakozó Dél-Baranyai dombság. A 19. század közepéig a Sárközt körülölelő folyó, a Sárvíz, itt ömlött a Dunába. A Duna szabályozása előtt az itt lakók életmódját elsősorban a Duna, a Sárvíz és a Báta folyó, valamint a dombvidékről eredő patakok határozták meg. A Duna évszázadok során az egész területet bebarangolta, amely még most is tele van régi medrekkel, holtágakkal, tavakkal. A vadvizekben gazdag vidék régen eszményien alkalmas volt a halászat minden válfajának űzésére. A Bátán élő emberek egyik legfontosabb megélhetési forrását évszázadokon keresztül a halászat jelentette.
Részlet a kiállításból
A bátai emberek a múltban kisszerszámos halászok voltak. A „kis” jelző nem az eszköz méretére utal, hanem arra, hogy nem szükséges halászcsapat egy-egy szerszám használatához, egy vagy alkalmilag társult egy-két ember teherbírására voltak méretezve. A kisszerszámos halászok fő szerszáma a varsa volt, melyet a Dunán, áradás idején, az ártéren is le szoktak rakni. Ez több karikára szerelt, egy középső terelőszárnnyal ellátott hálóból való halcsapda. Kedvelt halászó szerszám még a kece, amely A- alakú léc-keretre szerelt háromrétegű háló, az aljára ló illetve szarvas lábszárcsontok vannak felfűzve, hogy vontatáskor „kikaparják” a halakat a mederfenék mélyedéseiből. Őszi és téli, csak a Dunán használható szerszám, melyet a csónakban állva fél kézzel evező halász a másik kezével vonatatott és egy hosszú kötél segítette, hogy a háló a meder fenekén haladjon. A kukucska és balinháló tekinthető még olyan szerszámnak, melyet minden halász készenlétben tart, s alkalom adtán használ. Nagy ügyességet igényelt a dobóháló használata, ez a kör alakú ólommal súlyozott háló. Alkalmilag, nem nagy mennyiségű hal fogására használták a többi szerszámot: villinget, pirittyhálót, nyomót, tapogatót, emécsőt. Szapu, csáklya, szigony, jégvágó, evezők mind-mind szükségesek voltak a munkához. A nagyháló és a balinháló használatához már több ember együttes munkájára volt szükség. A ladik oldalához kötött bárkában szállították a halat haza.

A Halászházban a vízből, ártéri gazdálkodásból élő emberek életformáját idézik fel a berendezési tárgyak és a halász szerszámok.