Debrecen gazdag ipartörténeti múlttal rendelkező város. Kézműves mesterségei közül mindenekelőtt azok nyertek teret, melyek a lakosság fő foglalkozási ágazata, azaz a gazdálkodás termékeit dolgozták fel. Ezek között a mesterségek között igen előkelő helyet foglaltak el az állati bőr kikészítésére, megmunkálására és feldolgozására specializálódó ágazatok, széleskörű felhasználási lehetőséget biztosítva ennek az alapanyagnak.

A bőrkikészítő és -feldolgozó mesterek között hosszú évszázadokon keresztül ott találjuk a tímárokat, azokat a mesterembereket, akik az egykori lábbeli készítést elhagyva a XIV. századtól már csupán bőrkikészítéssel foglalkoztak.

A debreceni tímár negyed portái a Vígkedvű Mihály utca, Tímár utca, Teleki utca által behatárolt területen helyezkedtek el. Mindezen terület az 1970-es évekig változatlan maradt, ám ekkor a városrendezési átalakítások miatt sorra lebontották az itt levő épületeket. Intézmények, hivatalok összefogásával csupán egyetlen házat sikerült megmenteni, a mai Nagy Gál István utcán található Tímárházat, mely egyben így városunk egyetlen ipartörténeti emlékévé is vált.

A Debreceni Művelődési Központ, mint a Tímárház működtetője, igen nagy hangsúlyt fektet a hitelességre, szakmájukban tekintélyes szakemberek közreműködésére, a néphagyomány őrzésére, továbbadásának fontosságára, a kézműves mesterségek nagyközönséggel való megismertetésére, megszerettetésére.

A Ház karakterének kialakítása során tehát ezek a szempontok voltak a legfontosabbak.

Mindenek előtt az épület utcafrontra eső része mely az itt élő mesterek (Sárga István, Fazekas László) lakása, és inas szobája volt, és eredeti állapotában maradt meg a Déri Múzeum segítségével összeállított, állandó, dokumentális tímártörténeti kiállításnak ad helyet, mely méltó emléket kívánt állítani a messze földön ismertté vált, nagy múltú debreceni tímárságnak.