A XIX. század harmadiknegyedében épült kézműves műhelyt Hódmezővásárhely határából telepítették a skanzenba. A XX. század első felében három iparos dolgozott benne. A kovácsműhelyben a kézművesség sok évszázados munkaeszközei láthatók. A tanyai mester lovat patkolt, mezőgazdasági szerszámokat - ekét, boronát, szénavágót - javított, új kocsi vasalását készítette, és a régiekét javította. A parasztok gyakran terménnyel fizettek munkájáért.

Az épület hátsó helyiségében bognár dolgozott. Ez a mesterség a kovács társszakmája, hiszen a kocsi és szekér készítésében összedolgoztak, kiegészítették egymás munkáját. E két műhely melletti helyiségben szíjgyártó szerszámok és míves kivitelű lószerszámok láthatók. Ipartörténeti ritkaság egy vászonra festett olajkép, amely 90-100 éve egy szegedi mester cégére volt.

A műhelyek mellett épített színben a Dél-alföld ló fogatolású személy- és teherszállító közlekedési eszközeit mutatják be. Elsőként ökörrel vont szekerek láthatók. Figyelmet érdemel egy zöldre festett, vaslőcsös kocsi, amelyet neves dorozsmai kocsigyártók készítettek. A dél-alföldi kocsigyártó mesterek a századforduló éveiben alakították ki a féderrel (rugóval) felszerelt parasztkocsik számos változatát, melyet a városi piacra szőlőt, gyümölcsöt, tejterméket szállító tanyai gazdák különösen kedveltek.

A féderes kocsi igényes változata a szandlaufer - könnyű, homokfutó kocsi. Tulajdonosa igen kímélte, kizárólag közlekedésre, leginkább lakodalmi menetbe fogta elébe a lovait. Ugyancsak míves kidolgozású hintókocsi az ún. riplis sarabán, amely tehetős városi birtokosok, tanyai nagygazdák kocsija volt.

A gyűjtemény kiemelkedő darabja a budapesti Kölber-kocsigyár egy 1928-ban készült, feketére festett hintaja.