Eseménynaptár
2019. augusztus
29
30
31
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
1
2019.08.22. - 2019.08.22.
Budapest
2019.08.20. - 2019.08.20.
Veszprém
2019.08.20. - 2019.08.20.
Budapest
2019.08.20. - 2019.08.20.
Szarvas
2019.08.18. - 2019.08.18.
Debrecen
2019.08.17. - 2019.08.17.
Budapest
2019.08.17. - 2019.08.17.
Veszprém
2019.08.15. - 2019.09.20.
Budapest
2019.08.10. - 2019.08.10.
Budapest
2019.08.10. - 2019.12.31.
Székesfehérvár
2019.08.05. - 2019.08.09.
Budapest
2019.08.03. - 2019.11.17.
Debrecen
2019.07.23. - 2019.11.06.
Budapest
2019.07.20. - 2019.11.10.
Kápolnásnyék
2019.07.19. - 2019.08.23.
Dunaújváros
2019.07.15. - 2019.09.16.
Budapest
2019.07.11. - 2019.10.31.
Békéscsaba
2019.07.10. - 2019.09.22.
Budapest
2019.07.01. - 2019.12.30.
Budapest
Bernáth Aurél Galéria - Marcali
Cím: 8700, Marcali Kossuth Lajos utca 25.
Telefonszám: (85) 510-448
Nyitva tartás: H-Sze 9-13, Cs-P 14-18
állandó kiállítás, festészet, képzőművészet
Ha tetszik, ossza meg másokkal is:
Bernáth Aurél (Marcali, 1895. november 13 - Budapest, 1982. március 13.) az első művészi ösztönzést Rippl Rónai Ödöntől, Rippl-Rónai József öccsétől kapta. Kezdő festőként a Nagybányai Művésztelepen tanult Réti Istvántól és Thorma Jánostól.

Huszonévesen már beutazta Európát: 1921-26-ig Bécsben, majd Berlinben élt. Bécsben jelent meg absztrakt formanyelven fogalmazott mappája: a "Graphik. Aurel Bernáth".

1926-ban megnősült, orvos feleségével Pöstyénbe, majd Budapestre költözött. Két évre rá a fővárosi Ernst Múzeumban nyílt kiállítása. A siker óriási volt.

A budapesti Gresham kávéházban alakult az a művészcsoport, amely a nagybányai festészetet tekintette a magyar művészet továbbfejleszthető tradíciójának. A csoport vezéralakja, iskolateremtő mestere Bernáth Aurél, tagjai - többek között - Szőnyi István, Berényi Róbert festő és Pátzay Pál szobrászművész volt.

Bernáth Aurél nemcsak festett, de írt és tanított is: 1945-től a Képzőművészeti Főiskola tanára volt. 1948-tól 1949-ig a Magyar Művészet c. folyóirat szerkesztőjeként dolgozott. Kritikai és szépirodalmi tevékenysége is jelentős. (Szépirodalmi művei: Írások a művészetről 1947., Így éltünk Pannóniában 1956., Utak Pannóniából 1960., A Múzsa körül 1962., A Múzsa udvarában 1967., Gólyáról, Helgáról, Halálról 1971., Kisebb világok 1974., Feljegyzések éjfél körül, Egy festő feljegyzései 1978.)

Hazánk és a világ számos pontján rendeztek műveiből kiállítást: az Ernst Múzeumban több alkalommal jelent meg műveivel (1930, 1932, 1939, 1942, 1956), 1962-ben pedig a Velencei Biennálén szerepelt nagy anyaggal. Alkotásait nemcsak Berlinben (1931), Prágában (1957), Londonban (1962) csodálhatta meg a közönség, de hazai városokban is: Marcaliban (1976), Tihanyban (1977), Miskolcon (1979) és a fővárosban: 1972-ben a Budapesti Történeti Múzeumban volt életmű kiállítása. Halála előtt, 1980-ban a kaposvári a Somogyi Képtár rendezett műveiből kiállítást.

Alkotói tevékenységét magas kitüntetésekkel ismerték el: elnyerte a Kossuth-díjjat (1948, 1970), a Munkácsy-díjjat (1980), a Kiváló művész díjat (1964), a Brüsszeli világkiállítás aranyérmét (1958), a Munka Érdemrend Arany fokozatát (1965) és a Magyar Népköztársaság zászlórendjét is (1975).