A kiállítás mintegy nyolcvan-száz Cézanne festményt, rajzot és akvarellt, valamint 16-19. századi mesterek harminc-negyven alkotását (festményeket, szobrokat, gipszmásolatokat, metszeteket, illusztrált könyveket) mutatja be.

Paul Cézanne bonyolult alkotó: "Az impresszionizmusból valami szilárdat, állandót akartam csinálni, olyat, mint a múzeumok művészete." - vallotta. Állandó látogatója volt a vidéki kisváros, Aix-en-Provence múzeumának és a párizsi Musée du Louvre-nak. Metszet- és reprodukció-gyűjteménye, gipszgyűjteménye művészetének állandó ihlető forrása volt. Az antik, reneszánsz, manierista, barokk és romantikus előképek használata végig kísérte pályáját. A kiállítás ennek miértjére és mikéntjére keresi a választ.

A Cézanne és a múlt: hagyomány és alkotóerő munkacímet viselő kiállításunk betekintést nyújt majd a teljes életmű alakulásába. A budapesti kiállítás megrendezéséhez műtárgyak kölcsönzésével járul hozzá a párizsi Musée d'Orsay, Musée du Louvre, Musée de l'Orangerie, a párizsi Petit Palais, az aix-en-provence-i Musée Granet, a baseli Kunstmuseum, a berni Kunstmuseum, a baseli Beyeler-gyűjtemény, a zürichi Kunsthaus, az edinburghi National Gallery of Scotland, a londoni National Gallery, a British Museum, a milánói Galleria d'Arte Moderna, a moszkvai Puskin Múzeum, a wuppertali Von der Heydt Museum, a bécsi Alberina, a new york-i Metropolitan Museum of Art és Pierpont-Morgan Library, a bostoni Museum of Fine Arts, a chicagói Art Institut és több világhírű magángyűjtemény tulajdonosa is (Bázel, Zürich, Frankfurt).

A kiállítás katalógusa angolul és magyarul jelenik meg. Szerzői a nemzetközi Cézanne-kutatás meghatározó tudósai Nagy-Britanniából, Franciaországból, Németországból és Svájcból. A Szépművészeti Múzeum kutatói, a XIX. és XX. századi gyűjtemény és a budapesti egyetem munkatársai a magyarországi Cézanne-recepció, valamint a XX. századi magyar kultúrtörténet és művészettörténet szempontjából is megvizsgálják az aix-i mester XX. századi megjelenési formáit. A kiállítás és a katalógus azt vizsgálja majd, hogy hogyan sikerült művészetébe vonnia a provence-i kultúrát, a vidéki fiatalember hagyományosan klasszikus műveltségét és a múzeumok művészetét, s hogy tépelődéseiből és vívódásaiból miként született meg a 19. század végének legjelentősebb festői életműve, amely legyőzte és ellenőrzése alá vonta a hagyományt.