A kiállítás gerincét a Mohács környéki katolikus német etnikai csoport kelengyéjéhez tartozó gyermekhordozó kendő, a Kindstuch bemutatása képezi. Jelen tárlatunkon a tablókon bemutatott baranyai asszonyok saját hordozókendőit állítjuk ki.

A 18. századi betelepítések óta a múlt század közepéig a Mohács környéki német népcsoportnál a kelengyéhez szükséges rituális textíliák szövését háziiparos keretek között dolgozó, férfi takácsok végezték. A falusi lentakácsok közül helyenként mindig csak egy kiválasztott takács készíthette a fehér és festett színű gyapjúval beszőtt, csíkritmussal díszített, kétnyüstös hordozókendőt. Akadnak többnyüstös mintázattal készült hordozókendők is, melyeknek pontos eredete egyelőre ismeretlen, ágyterítőként funkcionálhatott.

A vagyontárgynak számító hordozókendő szerepe kettős volt: mindennapi és rituális. A gyermekágy időszaka után az anya a hordozókendőben vitte csecsemőjét asszonyavatásra a paphoz, majd az áldás után, a "tisztátlanságtól" megszabadulva, részt vehetett a falu mindennapi életében, vihette gyermekét a hordozókendőben.

A szülés körüli időszakban a "tisztátlan" anya és újszülöttje a faluközösségtől elhatárolva feküdt a gyermekágyban. A körülöttük zajló legtöbb cselekedet és tárgy védelmüket segítette, a szemverés, a rontás, az elváltás (váltott-gyerek), az anyatej "elvitelének" megakadályozását, a démonok távol tartását célozta. A gyermekágyas megtisztulási (fürdetések) és befogadási rítusok (például a komaasszony által hozott ételek) már a közösségbe való visszatérést készítették elő. A veszélyekkel teli időszak a csecsemő kereszteléséig tartott és az asszonyavatásig, mely a gyermekágyas időszak végpontját jelentette.

Kiállításunkon bemutatjuk a Mohács környéki németek gyermekágyának (Kindbett) textíliáit és rituális tárgyait. A falvak tárgyi anyaga között kisebb eltérések vannak, egy faluból azonban nem tudtunk minden kelléket összegyűjteni.

Külön teremben mutatjuk be a budaörsi katolikus németek batyuzó abroszának és lepel bölcsőjének, a Hutschapingl (hutschen = hintázni, das Bündel = batyu) használatát. Két budaörsi asszonnyal készült videóinterjúval, családi fotóikból készített tablókkal jelenítjük meg azt az utolsó korszakot, amikor még batyuzással szállították az asszonyok terheiket és kisebb gyermeküket.


A kiállítás teljes anyagát a múzeum oldalán (www.heimatmuseum.hu) olvashatják.