A pécsi nyomdászat közel 240 éves történetének kezdete Klimo György pécsi püspök nevével fonódik össze. A város egykori egyetemének feltámasztására törekvő egyházfő hívta életre az első nyilvános magyarországi könyvtár, a városi papírmalom, vagy épp az elemi oktatás új intézményei mellett az első pécsi nyomdát is: a budai Engel János József 1773. február 5-én kapta meg Mária Teréziától a nyomdaalapítási engedélyt.

A 18. század végétől a nyomdák 1949-es államosításáig - azaz az Engel-féle nyomdától a Pécsi Szikra Nyomda megszületéséig - terjedő hosszú időszakban összesen közel harminc nyomdaüzem működött a városban, természetesen nem egyszerre. A 18-19. század viszonylag szerényebb nyomdaipari igényeit még egy-két, párhuzamosan működő nyomda (Engel, Lyceum, Hochrein, Taizs, stb.) ki tudta elégíteni, de a 19. század végén már öt, 1920-ban nyolc, 1930-ban tíz, 1939-ben pedig egyidejűleg tizenhat (szerényebb és jelentősebb kapacitással bíró) nyomdaüzem működött a városban. Az I. világháború utáni fellendülés nem kis mértékben a pozsonyi Erzsébet Tudományegyetem 1923. évi Pécsre telepítésének, és az egyetemi igények nyomdai kapacitásnövelő hatásának volt köszönhető.

A nyomdászat a 19-20. század folyamán jelentős technikai fejlődésen ment keresztül, ami pontosan tükröződik a pécsi nyomdák történetében és az általuk előállított nyomdaipari termékekben is: a különleges tipográfiai fortélyokat igénylő, művészi kivitelű munkáktól, a napilapokon át, a nagy szériákban gyártott, legkülönbözőbb célokat szolgáló aprónyomtatványokig széles spektrumon mozgott a városi nyomdák termékskálája.

Jelen kiállítás ennek a korszaknak - a klasszikus tipográfia korának - pécsi múltjával kívánja megismertetni a látogatót.