Ha egy nő a múlt század első felében végigment a palócok lakta Kazár, vagy Vizslás főutcáján, bárki megmondhatta róla, körülbelül mennyi idős, férjezett-e, és ha igen, nagyjából mióta, van-e gyermeke, visel-e gyászt, sőt, még azt is, milyen a kedve... S mindezt nem azért tudták a falubeliek, mert már végighallgatták a szomszéd asszony aznapi friss híreit, hanem azért, mert a lányok-asszonyok szoknyái, kendői, "féketői" (főkötői), a színek, díszítések mindezt elárulták.

Ma már persze csak mutatóba akad egy-egy darab ezekből a régi, beszédes öltözetekből, de szerencsére vannak néhányan, akik még időben gyűjteni kezdték őket. Bocsi Éva népi iparművész édesanyjával a hetvenes években kezdte felkutatni és megvásárolni a sokszor már kidobásra ítélt ruhadarabokat, így ma több mint kétszázat őriz abban a kis múzeumban, amelyet a szülői házban nyitott.

Néhány éve nagy vállalkozásba kezdett: az eredeti ruhák anyagából babákat készít, amelyek egy-egy jellegzetes öltözetet viselnek - így bárki megcsodálhatja, milyen volt például az aranycsipke fékető, amelyet nagy ünnepekkor viseltek a templomban a fiatalasszonyok harmincéves korukig, vagy ameddig két gyerekük nem született. Az esküvő utáni első misére menet is ezt viselték, de akkor a menyasszonyi fátylat is belevarrták a díszes fejfedőbe. Más-más anyagú, mintázatú szoknyát, kötőt, kendőt viseltek a nők egyszerű hétköznapon, mást, ha látogatóba mentek, és mást akkor is, ha otthon maradtak - az otthoni viseletben ki nem léptek volna a kertkapun túlra! Eltérő öltözetben végezték a piszkosabb, durvább munkákat és megint másban a finomabb, tiszta műveleteket. Szoknyájuk aznapi hangulatukat is elárulta: ha többsoros díszítés futott körbe rajta, vidáman ébredtek, de ha például beteg volt a háznál, bizony lefejtették a tarkabarka szalagokat a szoknyáról. A gyászruha is többféle lehetett a közeli hozzátartozó után viselt mélygyásztól a némi vörös színnel enyhített Kossuth-gyászig.

A kiállításon a múlt század eleji palóc élet számtalan érdekes momentumára derül fény. Egyetlen dolog nem derül ki: vajon mit szóltak a férjek ahhoz, hogy ennyiféle női viselet mellett az ő ruháiknak alig-alig maradt hely a házban.

A kiállításon a népviseletbe öltöztetett babák mellett Fehér Jánosné viseletkészítő, a Népművészet Mestere munkáiból is látható válogatás.