Festetics Julianna a keszthelyi családnak grófi címet megszerző Festetics III. Pál és Bossányi Julianna leánya a Sopron vármegyei Ságon született 1753. október 30-án. Gyermekéveit itt töltötte, és alsóbb tanulmányait is itt végezte, majd a pozsonyi Notre Dame de Sion apácák intézetében folytatta képzését.

19 évesen ment feleségül a közeli Cenken élő gróf Széchényi Józsefhez. Férje tragikus vadászbalesete után (lováról leesve férje olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy azok a halálát okozták) 1775-ben megözvegyült.

Az elhunyt férj öccsével, Széchényi Ferenccel megismerkedve 1777-ben, a Széchényi család cenki kápolnájában megtörtént az esküvő. A házasság nagyon jól sikerült, házasságukból hat gyermek született, egy fiú csecsemőkorában meghalt, a többi öt gyermek három fiú és két leány volt. Az 1780-as évek végén és az 1790-es elején férjével európai körutazást tettek a Német Birodalom tartományaiban, Hollandiában, Franciaországban, Belgiumban, Angliában, Skóciában.

1824. január 20-án hunyt el, a család cenki mauzóleumában helyezték örök nyugalomra.

Festetics Julianna 1803-ban a férje által az előző évben alapított múzeum és könyvtár számára adományozta ásványgyűjteményét. Az ő felajánlásán kívül is érkeztek már természetrajzi tárgyak ekkor. A következő években főrendek, nemesek, polgárok, tudósok adományai révén akkora természetrajzi anyag gyűlt össze, hogy 1809-ben külön szobát kapott az egyetem régi központi épületében. 1810-ben pedig Tehel Lajos óbudai orvos személyében már kinevezték a Camera naturae et artis productorum, azaz a Természetrajzi és Technológiai Tár első őrét.


Festetics Juliannát egy miniatűr képről ismerjük...

A kis képen sokszalagos, csipkeszegély díszes főkötőben, finom csipkegalléros kék ruhában jelenik meg előttünk az ábrázolt, a korszakban oly divatos hímzett sálkendőbe burkolva magát. Az ovális forma a miniatűr- vagy kisméretű képekre volt jellemző, amelyeket általában családi használatra szántak.

Készítője Johann Nepomuk Ender és ikertestvére Thomas egyaránt sikeres és elismert bécsi művészek voltak. Johann a bécsi akadémián végezte tanulmányait, majd rövidesen közkedvelt portréfestő lett, számos megbízással ellátva. Ekkor ismerkedett meg a Széchényi családdal, és Széchenyi Istvánt követte itáliai, görög és közel-keleti útjára, amelyeket meg is örökített. Később a bécsi akadémián a történelmi festészet professzora lett. Ő festette meg Széchényi Ferencnek a Nemzeti Múzeumban lévő egészalakos képmását, valamint a Magyar Tudományos Akadémia allegóriáját is.