Bár az 1699 januárjában aláírt karlócai béke eredményeképpen Magyarország teljesen felszabadult az oszmán megszállás alól, jócskán maradtak elhagyott, elpusztásodott területek. Nyíregyháza és környéke sem volt ez alól kivétel. Sőt! A Csáky uradalom 1688-as urbáriumában a város és az azt körülvevő terület „...nunc totaliter deserta”-nak, azaz „teljes pusztaságnak” neveztetett.

A valóságban ettől jobb volt a helyzet: teljesen nem néptelenedett el, ám a termőföldek megműveléséhez aligha voltak elegen. Nyíregyháza népessége a XVIII. század első felében lassú növekedésnek indult, de igazi változás akkor kezdődött, amikor 1748-ban a birtok fele a Károlyi család kezébe került. Gróf Károlyi Ferenc pusztáinak benépesítését telepesekkel óhajtotta megoldani. Ennek érdekében bízta meg 1753 májusában Petrikovics János csizmadiamestert, hogy keressen vállalkozó kedvű telepeseket, akik kedvező feltételek mellett életre keltik Nyíregyháza és környékének műveletlen földjeit.

Petrikovics, aki szívesen vállalta az impopulátor szerepét, ügyes szervezőként elérte, hogy Békés vármegye területére még korábban a felvidékről betelepülő szlovák nyelvű lakosság köréből 214 család választotta az új életet Nyíregyházán 1753-ban. Károlyi nem csalódott a birtokára érkező „tirpákokban”, ugyanis a megígért háromévi adómentességet és szabad vallásgyakorlatot szorgalmas munkával hálálták meg. Munkájuk nyomán Nyíregyháza addig sohasem látott fejlődésnek indult, olyannyira, hogy 1824-ben a város polgárai egy összegben váltották meg magukat a Károlyiaktól.


Mohácsi Endre


Károlyi Ferenc megbízólevele
Gyűjtés helye, éve: Nyíregyháza; nincs adat
Kor: 1753
Gyűjtemény: Jósa András Múzeum történeti dokumentumok gyűjteménye, ltsz. 2017.4.33.
Méret: 40 x 25 cm