2020.08.06.
Déri Múzeum

Ékesség az aranykorból

2020.07.30.
Déri Múzeum

Heti egy fürdés

2020.07.22.
Déri Múzeum

Icuka bálozik

2020.07.17.
Déri Múzeum

Érted ég szívem…

2020.07.08.
Déri Múzeum

Kevés játék, sok szidalom

2020.07.07.
Déri Múzeum

A debreceni "Rajzoskola"

2020.07.06.
Déri Múzeum

Jézus vagy Barabás?

2020.07.03.
Déri Múzeum

Mit rejt a város szövete?

Déri Múzeum - Debrecen
A múzeum bejárata
Cím: 4026, Debrecen Déri tér 1.
Telefonszám: (52) 322-207
Nyitva tartás: K-V 10-18
2020.07.08.
Déri Múzeum
hír, mesterségek
Ha tetszik, ossza meg másokkal is:
A debreceni Déri Múzeum gazdag céhes anyaggal rendelkezik. Tárgyi emlékei és dokumentumai sokat mesélnek a cívis város egykori céhes életéről. Az érdekvédelmi, zárt testületek a 14. század végétől voltak jelen a településen, az 1872-es megszűnésig mintegy 39 céh jött létre.
Szabadulólevél
Sok céh esetében megfigyelhető, hogy létrejöttük előtt már szerves részei voltak a város gazdasági életének. Erre jó példa a bodnárok tevékenysége, akik évszázadok óta készítettek faedényeket, ám céhhé tömörülésük csak 1715-ben történt meg. A bodnárokat több alkalommal pintérekként is emlegették. Bortermeléshez, pálinka- és sörfőzéshez készítettek hasított fa dongákból álló, abronccsal megerősített hordókat, kádakat, amelyek kelendőek voltak a debreceni és a környékbeli gazdák körében.

A bodnár-pintérek más céhekhez hasonlóan a múzeumnak adományozták céhes emlékeiket. A tárgyi anyag mellett a céhes levelek közül is látható néhány a gyűjteményben. A Takaró Mihály részére kiállított szabadulólevél elsők között került a múzeumhoz, miként azt a nyilvántartási naplók bizonyítják. A dokumentumot 1797-ben állították ki a „pintér céh hites mesterei és a többi közönséges mesteremberei”.

A szabadulólevél (másképp bizonyságlevél) az inas-, vagy ahogyan nevezték, apródévek teljesítéséről ad bizonyságot. A szigorúan szabályozott tanulóéveket (általában 2-3 év) sok-sok munka, szidalom és verés, illetve kevés szabadidő és a játék hiánya jellemezte. Nem meglepő, hogy voltak, akik megszöktek mesterüktől. Az ifjak a tanulási időszak leteltével és a próbamunka sikeres teljesítésével nyerték el a felszabadulást az inasi sorból. A felszabadítás ceremóniája többnyire nyitott céhláda előtt, valamennyi céhtag jelenlétében történt, ünnepélyes szavak és oklevél kíséretében. A szabadulólevéllel következhetett a legényi élet és a vándorévek, amely ezúttal azt jelentette, hogy az ifjak a kézművesek közé kerültek.

A Takaró Mihály számára kiállított levél esztétikailag figyelemreméltó, de gondos szerkesztettsége és kézi festése miatt is kiemelkedik kora dokumentumainak sorából. Az okirat azon céhlevelek közé tartozik, amelyeken mester-, illetve mesterségábrázolás látható – a dokumentum bal alsó sarkában a hordókészítőt hordóval, és az elkészítéséhez szükséges eszközökkel együtt jelenítették meg. A mesterembert jellegzetes cívis ruhában örökítettek meg, így a dokumentum a korabeli debreceni öltözet- és hajviseletről is mesél. Ezen kívül egyéb motívumokat, állatokat és különböző virágokat is (rózsa, tulipán... stb.) festettek rá, amelyek többsége ugyancsak visszaköszön más céhemlékeken. A gazdag színvilág a szabadulólevél vezetősoraiban is megjelenik.

A dokumentum kézi festése azért is említésre méltó, mert 1780-tól a Helytartótanács rendelete nyomán megjelentek a nyomtatott levelek, amelyek a századfordulóval egyre elterjedtebbé váltak.


Váradi Katalin történész