A Magyar Levéltárosok Egyesülete a Nyitott levéltárak programsorozat keretében a 2020-as év kiemelt témájául a szőlő- és borkultúrát jelölte meg. Budapest Főváros Levéltára kiállítással készül bemutatni a fővárosi borkultúrát a 17. század végétől napjainkig. A kiállítás egyik célja, hogy ráirányítsa a figyelmet a kevéssé ismert, ám annál érdekesebb, őrizetünkben lévő forrásokra, amelyek közül most a budai hegymester hivatali utasítását mutatjuk be.

A 18–19. században nemcsak a szőlőmunkáknak volt szigorú rendje, minden személynek megvolt a maga feladata. A kapások, napszámosok álltak a ranglétra alján, bérmunkában művelték meg a város vagy más magánember szőlőjét a szakértelemmel rendelkező vincellér utasításai alapján. De ki volt a hegymester? Mi volt a feledata?

Miután Buda városa elnyerte a szabad királyi rangot 1703-ban, önállóan intézhette ingatlanügyeit. A Budai Kamarai Adminisztrációtól átvett iratok alapján megszervezték a város Telekhivatalát élén a telekkönyvi elöljáróval, akinek munkáját terepen lovas- és gyalogos kerülők, csőszök és hegymesterek (Bergmaister) segítették. A tavaszi munkák idején kinevezett hegymester vagy szőlőhegyi kerülő rangban a lovas kerülő és a csősz között foglalt helyet, kötelességeit először az 1705–1707 körül keletkezett hivatali utasítása foglalta össze: legyen istenfélő, elöljárói iránt alázatos.

Ő gyűjtötte be hajnalban és vezényelte ki a rábízott körzetbe a vincellért és a napszámosokat, ellenőrizte munkájukat. Ügyelt a szőlőcsőszökre, a kutak minőségére, segédkezett a telkek becslésében. A díjazással járó tisztséget évente választották. A 18. század végén munkakörüket pontosították, a fentiek mellett már heti – természeti károk (zápor, dér stb.) esetén azonnali – jelentéstételi kötelezettséggel.

A 19. század végére a tisztség elvesztette jelentőségét, 1895-ben a szőlőcsőszökével együtt megszüntették, feladataikat a mezőrendőrök vették át.

Simon Katalin