2020.08.11.
Déri Múzeum

A fényirda titkai

2020.08.06.
Déri Múzeum

Ékesség az aranykorból

2020.07.30.
Déri Múzeum

Heti egy fürdés

2020.07.22.
Déri Múzeum

Icuka bálozik

2020.07.17.
Déri Múzeum

Érted ég szívem…

2020.07.08.
Déri Múzeum

Kevés játék, sok szidalom

2020.07.07.
Déri Múzeum

A debreceni "Rajzoskola"

2020.07.06.
Déri Múzeum

Jézus vagy Barabás?

2020.07.03.
Déri Múzeum

Mit rejt a város szövete?

Déri Múzeum - Debrecen
A múzeum bejárata
Cím: 4026, Debrecen Déri tér 1.
Telefonszám: (52) 322-207
Nyitva tartás: K-V 10-18
2020.05.24.
Déri Múzeum
állás, hír, kiállításrendező
Ha tetszik, ossza meg másokkal is:
Tudás, tapasztalat és egy szikra… Egy jó kiállítástervezőnek minderre szüksége van, s hogy mire még, arról a Polgári sikk tervező-kivitelezőjét, Orbázi Zoltánt faggattuk.
Orbázi Zoltán kiállítástervező

Mielőtt a Déri Múzeumhoz „igazoltál”, a Csokonai Színházban dolgoztál gyártásvezetőként. Ez például azt jelentette, hogy ha kitalálta az egyik rendező, hogy szélfútta virágok kellenek a baloldal harmadik négyzetmilliméterébe...

Orbázi Zoltán: …akkor azt mi megvalósítottuk. Mindenből tudtunk díszletet csinálni és mindennel. Festeni lehet ecsettel, hengerrel, seprűvel, drótkötéllel, labdával… Nincs olyan, ami ne lenne szerszám.


Mi volt a legnagyobb kihívás a színházban? Tudod, az a feladat, ami miatt már éjszaka sem alszik az ember, csak megy a végtelenített kérdés, hogy na, ezt hogy fogom megcsinálni??

OZ: Számtalan ilyen alkalom volt. A legtöbb, ilyen kihívást jelentő feladat Vidnyánszky Attila vezetése alatt talált meg minket. Viszont minden alkalom újabb és újabb tudással vértezett fel bennünket. A Mária című musical előtt – amit a Főnix Csarnokban mutattak be – például volt olyan, hogy 48, vagy akár 72 órát dolgoztunk egyhuzamban a műhelyben és a helyszínen. Ott például kellett építenünk egy olyan hatméteres emelőt, ami: „guruljon, fel tudja emelni a színészt, de biztonságos is legyen”. Kicsiben le kellett modelleznünk, hogy működjön a dolog, és senki ne sérüljön meg. Az elég nagy kihívás volt.


Mi mindenhez kell érteni még, ha a gyártásért felelős valaki?

OZ: Az, hogy vagy háromezer dolog méretét fejben tartjuk, egy idő után rutinná válik. Ebben benne van a színpad, az ajtó, a teherautó nagysága, de ha valaki egy előadáshoz, mondjuk, szeretne egy falat, ami 5 méter 20 centi, akkor tudom, hogy gyárilag a plexitábla 3 méter, ismerem a szükséges anyagok méreteit is, és már előttem van, milyen lesz az egész. Egy idő után az ember már mindent így néz. Amikor Portugáliában nyaraltam, még a házakra is úgy tekintettem, hogy azokat az elemeket, vagy azt a hangulatot hogyan lehetne a színpadon megcsinálni, megmutatni... Most itt a múzeumban is ezt élem. Mindenre úgy nézek, hogy itt mire lehet felhasználni. Amikor nemrég Rómában dolgoztunk, ott például egy csomó kirakatot fotóztam, kellettek a gondolatébresztő ötletek a „Polgári sikk”-hez. (A Déri Múzeum legutóbbi időszaki kiállítása)


Gondolom kicsit rokonítható egy kiállítás építése egy színpadi mű körüli munkával, de mégsem azonosak. Nehéz volt átállni?

OZ: Aránylag gyorsan ment. Gyakorlatilag ugyanaz itt is a feladatom, csak itt nem rendező van, hanem kurátor, és az ő üzeneteit kell megvalósítani egy másfajta „színpadon”, a kiállítótérben. Kell hozzá szépérzék, térlátás, és persze nagyon fontos, hogy az embert érdekelje a feladat! Az elmúlt két év alatt szerencsére sikerült olyan dolgokat kitalálnom, ami mindenkinek megfelelt. Mindig próbáltam megtalálni a műtárgyak lényegi valóját, s hogy mi az, amit én hozzájuk tudok adni, hogy a végeredmény emelkedettebb, szebb legyen. Amikor egy új kiállításra készülünk, igyekszem minden információt begyűjteni. A műtárgylista és a kiállítás üzenete azok a sarkalatos pontok, amelyek az induláshoz kellenek. Aztán vagy elvonulok és kitalálok valamit, vagy a szakmai vezetővel, a kurátorral együtt találjuk ki. Ez alkotófolyamat, nem mehet pikk-pakk.

A „Polgári sikk” alapkoncepcióján a kurátorral, Ormosi Vikivel sokat gondolkoztunk, s aztán az elképzelés, ha nem is változott, de finomodott napról napra.


Férfiként feleltél egy főként nőkre koncentráló kiállítás látványvilágáért.
Vajon adott ez egy kis pluszt a Sikkhez?

OZ: Jó kérdés. Nyilván más női szemmel közelíteni ehhez a feladathoz. Érdekes lett volna, ha csinál tervet egy nő és egy férfi is, talán akkor látszott volna a különbség. De ezen egyrészt nem gondolkoztam, másrészt úgy hiszem, a nő a legszebb és legcsodálatosabb „műtárgy”, ezért egy férfinak kimondottan élmény, ha a női dolgokkal foglalkozhat.
Dallos-Nagy Krisztina