Rátkai Erzsébet, Jászai Mari-díjas Ferenczy Noémi-díjas iparművész, díszlet- és jelmeztervező, az ország egyetlen, veszprémi anyagkísérleti, patinázó műhelyének alapítója, a Magyar Művészeti Akadémia színházművészeti tagozatának rendes tagja, akadémikusa.

A textilpatinázás, melyet elsőként alkalmazott, rendkívül összetett feladatsor, komplex eljárás. A mechanikai roncsolástól, a vegyszeres és hőkezelési eljárásokon át a speciális festési technikák alkalmazásáig, számos eljárás együttes alkalmazását jelenti. Az anyagimitációk létrehozására született tervezői műhelyéből olyan jelmezek kelnek életre, melyek legfőbb erénye a fantázia határainak tágítása. Patinázási technikáját - a jelmezek öregbítésére, egy-egy díszítő elem letakarásával vagy kitakarásával - fejdísz-variációkhoz tervezi, készíti - fém- és/ vagy géz alapú anyagok sokszínű felhasználásával. A történelmi viseletekhez kendervásznat keres, a kifinomultság és nemesi rang érzékeltetésére inkább fényes taftot használ, míg a törékenységet, védtelenséget textiljeiből az organza jellemzi leginkább.

Az általa alkalmazott patinázási módszerrel magában nem lenne elégedett, így felváltva, de sokszor együtt használja a festés, applikálás, ragasztás, roncsolás, koptatás és a koszolás eljárási-technikákkal, hogy a színész a leginkább kifejező jelmezben interpretálhassa a rendezői koncepciót.

Kísérletezési szemlélete mára nemcsak a Szörényi Levente – Bródy János rockopera trilógia, 2000-es Magyar Színházi, 2001-es szegedi előadásai, vagy a Szegedi Szabadtéri Színpad más zenés produkcióinak nemzetközi elismertségét jelentik. Óriási kihívást jelentett - a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma támogatásával, a szegedi Dóm-téren megrendezésre kerülő - három rockopera teljes szereplő gárdájának öltöztetése, a magyarság jelképes szimbólum rendszereinek megjelenítésével. Tervezéseivel,1985-től 2012-ig a Nemzeti Színházban is több mint 230 előadást ért meg az István a király című legendás rockopera.

„Az élő ember, a mozgás, a változás, a pillanat váratlanságai, mulandósága az, ami még különlegessé teszi a tervezett jelmezeket” - hangzott el a tervező előadásában, 2014-ben.

A patinázó műhellyel aratott több, mint két évtizedes sikere nemcsak a létrejött produkciókban bizonyított, de 2015-ben meghozta oktatóként is a nemzetközi ismertséget. A műhelyében nevelkedett, a szakma legapróbb trükkjeit is elsajátító Sasvári Daniella, aki Új-Zélandon köszönte meg Rátkai Erzsébet ötleteit, színházi titkainak átadását, iparművészeti és színháztörténeti jellegű kinevelését. A korábban a veszprémi műhelyben dolgozó jelmezfestő a Word of Wearable Art nagydíját a Sustainability Award elismerést nyerte el 2015-ben. Csak remélni merem, hogy műhelyének egyedi munkái egyszer nemzeti közgyűjteményünkben, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet szcenikai és jelmezgyűjteményében is megtekinthetők lesznek. Addig is, színházi adattárunkban, valamint egy korábbi iparművészeti tárlatunk színes katalógusában, könyvtárunkban tudják böngészni sokszínű munkásságának, tervezéseinek előadásait, adatait, fotóit és kritikáit.