2024. július 27. szombat
Liliána, Olga
Szépművészeti Múzeum - Budapest
 |
Cím: 1146, Budapest Dózsa György út 41.
Telefonszám: (1) 469-7100
E-mail: info@szepmuveszeti.hu
Nyitva tartás: K-V 10:00-18:00, belépés és pénztár 17:00-ig, a kiállítások zárása 17:30-kor kezdődik a legfelső szintről.
|
Szépművészeti Múzeum
Ha tetszik, ossza meg másokkal is:
Madarász Viktor 1858-ban Párizsban festette Zách Felicián című képét, amelyet a Pesti Műegylet következő évi kiállítására küldött haza. 1859-ben fejezte be a Hunyadi László siratása, majd 1860-ban a Zrínyi Ilona Munkács várában című kompozíciókat. E sikersorozat folytatásának szánta a Zrínyi és Frangepán a bécsújhelyi börtönben című festményét, amely 1864-ben érkezett Pestre, és több mint egy évig láthatta a közönség a Pesti Műegylet kiállításán. 1868-ban Teleki Miksa vásárolta meg a Magyar Nemzeti Múzeum számára, ahol a magyar művészek termében volt megtekinthető. Több kisebb méretű vázlat készült a végleges változathoz, ezek egyike az a kisebb méretű kép, amely Ernst Lajos gyűjteményének elárverezésekor került a Fővárosi Képtárba, majd onnan a Magyar Nemzeti Galériába.
A 200. évfordulóra készült...
A Wesselényi-összeesküvés eseményeinek, szereplőinek bemutatását a közelgő 200 éves évforduló indokolta (1671–1871). De ez a téma lehetőséget is kínált a Habsburg-abszolutizmus elleni, állandóan megújuló magyar ellenálló mozgalmak felidézésére, s mint ilyen egyértelműen a közelmúlt eseményeire is utalt a korszak közönsége számára.
A bécsújhelyi börtönben, 1671 márciusában, a kivégzés előtt egymástól búcsút vevő két főhős alakjának megformálása módot adott a festőnek arra, hogy a Párizsban megismert és általa továbbformált pszichológiai történelmi festészetet eszközeivel fejezze ki mondanivalóját. Madarász a börtönbeli helyszínen is készített vázlatokat, hogy ábrázolása minél pontosabb legyen.
Meyssens után Madarász interpretációja tett szert jelentős népszerűségre
A szélesebb közönség a megelőző csaknem két évszázadon keresztül Cornelius Meyssensnek az eseményeket tizenkét jelenetben bemutató rézkarc-sorozata (illetve azok után készült festmények) révén ismerhette a témát; több mint valószínű, hogy a magyar festő is tudott elődének munkáiról. Madarász képének a Magyar Nemzeti Múzeum állandó tárlatán való bemutatása révén viszont a tárgynak ez a megfogalmazása vált ismertté a 19–20. századi közönség számára, és egyúttal a történelmi festészetnek az 1848-49-es forradalom és szabadságharc valamint a kiegyezés közötti virágzó korszakának egyik közismert és közkedvelt műve lett.
Madarász íróasztala is szerepelt a képen...
Érdekes adalék még a kép történetéhez, hogy jelenleg a Rákospalotai múzeum gyűjteményében található a festőnek az asztala, amelyet a képen is megörökített. A bútort a művész lánya, a szintén festő Madarász Adeline (1871-1962) ajándékozta a múzeumnak. A Budapesten harmadikként létrejött helytörténeti gyűjtemény 1960. január 10-én nyílt meg a Kossuth utca 39. (ma 55.) szám alatti épületben. Gyűjteményének jelentős részét a helyi lakosság adományozta, de vásárlások útján is gyarapodott. Nem sokkal a megnyitását követően adományozta Madarász Adeline az édesapja, Madarász Viktor hagyatékát, valamint saját műveinek egy jelentős anyagát a múzeumnak. Az intézmény akkori vezetőjével, Vámbéri Gusztávval egyeztetve a Madarász örökség lényegében a Rákospalotai Múzeum képzőművészeti gyűjteményének alapját jelentette.
A 200. évfordulóra készült...
A Wesselényi-összeesküvés eseményeinek, szereplőinek bemutatását a közelgő 200 éves évforduló indokolta (1671–1871). De ez a téma lehetőséget is kínált a Habsburg-abszolutizmus elleni, állandóan megújuló magyar ellenálló mozgalmak felidézésére, s mint ilyen egyértelműen a közelmúlt eseményeire is utalt a korszak közönsége számára.
A bécsújhelyi börtönben, 1671 márciusában, a kivégzés előtt egymástól búcsút vevő két főhős alakjának megformálása módot adott a festőnek arra, hogy a Párizsban megismert és általa továbbformált pszichológiai történelmi festészetet eszközeivel fejezze ki mondanivalóját. Madarász a börtönbeli helyszínen is készített vázlatokat, hogy ábrázolása minél pontosabb legyen.
Meyssens után Madarász interpretációja tett szert jelentős népszerűségre
A szélesebb közönség a megelőző csaknem két évszázadon keresztül Cornelius Meyssensnek az eseményeket tizenkét jelenetben bemutató rézkarc-sorozata (illetve azok után készült festmények) révén ismerhette a témát; több mint valószínű, hogy a magyar festő is tudott elődének munkáiról. Madarász képének a Magyar Nemzeti Múzeum állandó tárlatán való bemutatása révén viszont a tárgynak ez a megfogalmazása vált ismertté a 19–20. századi közönség számára, és egyúttal a történelmi festészetnek az 1848-49-es forradalom és szabadságharc valamint a kiegyezés közötti virágzó korszakának egyik közismert és közkedvelt műve lett.
Madarász íróasztala is szerepelt a képen...
Érdekes adalék még a kép történetéhez, hogy jelenleg a Rákospalotai múzeum gyűjteményében található a festőnek az asztala, amelyet a képen is megörökített. A bútort a művész lánya, a szintén festő Madarász Adeline (1871-1962) ajándékozta a múzeumnak. A Budapesten harmadikként létrejött helytörténeti gyűjtemény 1960. január 10-én nyílt meg a Kossuth utca 39. (ma 55.) szám alatti épületben. Gyűjteményének jelentős részét a helyi lakosság adományozta, de vásárlások útján is gyarapodott. Nem sokkal a megnyitását követően adományozta Madarász Adeline az édesapja, Madarász Viktor hagyatékát, valamint saját műveinek egy jelentős anyagát a múzeumnak. Az intézmény akkori vezetőjével, Vámbéri Gusztávval egyeztetve a Madarász örökség lényegében a Rákospalotai Múzeum képzőművészeti gyűjteményének alapját jelentette.
|
|
