2020.05.26.
MNM Palóc Múzeuma

Áldozócsütörtök és Váróvasárnap

2020.05.19.
MNM Palóc Múzeuma

A királyné gyóntatója

2020.05.14.
Magyar Nemzeti Múzeum - Vértesszőlősi Bemutatóhely

Három tagintézményét is újranyitja a Magyar Nemzeti Múzeum

2020.05.29.
Jósa András Múzeum

A dekoratív szarmata hölgyek viselete

2020.05.29.
PIM - Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet

Trendi estélyi és báli viseletek 1864-ből

2020.05.29.
Szépművészeti Múzeum

Császárnénak szánták...

2020.05.29.
Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum - Rippl-Rónai Múzeum

Középkori szerelmi gyűrű

2020.05.29.
Déri Múzeum

Nappal sportos, éjjel kacér

MNM Palóc Múzeuma - Balassagyarmat
Cím: 2660, Balassagyarmat Palóc liget 1.
Telefonszám: (35) 300-168, (35) 500-133
Nyitva tartás: Ideiglenesen zárva.
2020.04.01.
MNM Palóc Múzeuma
gasztronómia, hír, néprajz, népszokások
Ha tetszik, ossza meg másokkal is:
A méz a XIX. század végéig, a számottevő répacukorgyártás kezdetéig gyakorlatilag a paraszti lakosság egyetlen ételédesítő anyaga volt. A drága, importált nádcukor a magyar paraszt háztartásokba alig jutott el. Az újkorban elsősorban ünnepi alkalmak ételízesítője tejbekásán, mákkal együtt és önállóan is főtt tésztán. Bár a mézet a magyarok a finnugor kortól használják, az olcsó kristály- és porcukor megjelenésével a népi táplálkozásban szerepe visszaszorult az ünnepi ételek, tészták, sütemények ízesítőjeként.
A méz a XIX. század végéig a paraszti lakosság egyetlen ételédesítő anyaga volt.
A méznyerés egyik módja volt, hogy a kinyomott sejtet kiáztatták vízben, „leve olyan édes volt, mint a must”. Ezt megitták, vagy mákostésztára öntötték. Az erdei méz nehezebb volt, mint az otthon pergetett, drágább is, és különösen egészségesnek tartották.

A nép körében csak igazán jeles ünnepeken kerülhetett cukor a fánkra, bélesre, tejbekására. Az I. világháború után szaporodtak meg a cukros ünnepi ételek, és megkezdődött a köznapi fogyasztás, a cukros lekvárfőzés, később befőttkészítés. A korábban csak nagyünnepi édes tészta vasárnapi étel lett.


A méz a méhser alapanyaga is. Házi orvosságként kevés mézet minden házban igyekeztek tartani. A méz gyakran jobbágyszolgáltatás tárgya volt az ún. „ajándékok” sorában, illetve szerződéses falvak úrbéri kötelezettségei között. A XVI–XVIII. században jelentős exportcikk lett, számos viszonteladó földesúr elővásárlási jogon olcsón vásároltatta össze jobbágyai mézét.

A magyar népi hitvilágban és a népszokásokban a méz főleg mint egészséget, boldogságot biztosító étel kapott szerepet, édes íze révén analógiás kapcsolatba állítva: hol világosan azzal a hiedelemháttérrel, hogy amilyen édes a méz, olyan boldog, egészséges stb. legyen fogyasztója, hol csak egy-egy szokás sztereotip részeként. Szokás volt pl. újévkor mézet fogyasztani a jövő év szerencséjének biztosítására vagy lakodalomban az új párral mézet kóstoltatni, hogy „olyan édes legyen az életük”. Sok helyen a karácsonyi vacsora elmaradhatatlan fogása volt. A népi gyógyászat több gyógyszerének fontos alapanyaga és különböző gyógyteák ízesítője is volt. Mindkét szerepben ismert Európa-szerte az ókor óta.


Vasvári Zoltán