Eseménynaptár
2020. január
30
31
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
1
2
2020.01.22. - 2020.01.22.
Kápolnásnyék
2020.01.22. - 2020.01.22.
Dunaújváros
2020.01.22. - 2020.01.22.
Szécsény
2020.01.22. - 2020.01.22.
Budapest
2020.01.22. - 2020.01.22.
Hódmezővásárhely
2020.01.22. - 2020.01.22.
Budapest
2020.01.22. - 2020.02.13.
Budapest
2020.01.22. - 2020.03.31.
Makó
2020.01.21. - 2020.02.20.
Győr
2020.01.19. - 2020.01.19.
Pécs
2020.01.19. - 2020.01.19.
Budapest
2020.01.18. - 2020.01.18.
Budapest
2020.01.18. - 2020.01.18.
Budapest
2020.01.18. - 2020.03.15.
Hódmezővásárhely
2020.01.17. - 2020.02.14.
Székesfehérvár
2020.01.17. - 2020.02.15.
Baja - Szentistván
2020.01.11. - 2020.02.23.
Budapest
2020.01.11. - 2020.02.23.
Budapest
2020.01.10. - 2020.02.07.
Dunaújváros
2020.01.10. - 2020.02.07.
Dunaújváros
2019.09.02.
Tornyai János Múzeum
hír
Ha tetszik, ossza meg másokkal is:
Sok vásárhelyi otthonban ma is láthatók azok a hímzések, amelyek motívumait a városszerte ismert és elismert drukkolóasszony, Lakatosné Szilágyi Jolán által felvitt minták alapján hímeztek a háziasszonyok. A napokban a Tornyai János Múzeum néprajzi gyűjteménye az egykori műhely relikviáival gazdagodott.

Az 1920-ban született Lakatosné Szilágyi Jolán nemcsak másolta a mintákat, de a jó rajzkészséggel maga is tervezett motívumokat, egy-egy kisebb részletből egy nagyobb textíliát díszítő minta összeállítását is elvégezte. A pauszpapírra tervezett motívum vonalait apró tűszúrásokkal tette átjárhatóvá a titkos recept alapján készített porfesték számára, amelyet filces dörgölőfa segítségével vitt át a textíliákra, terítőkre, mellényekre, vagy gallérokra.

Az üzlet, melyet Szilágyi Jolán testvére, Terka indított be az 1920-as években, az egykori Kállay, a mai Bajcsy-Zsilinszky utcán működött. Jolán 1934-ben, csatlakozott a családi vállalkozáshoz, majd tízévnyi tanulás után maga is önálló iparengedélyt váltott ki. Ekkor már a Szent Antal utcán zajlott a drukkolás. Később a Lánc utcán várta az asszonyokat, akik a környező tanyavilágból és más településekről általában piaci napokon keresték fel a drukkolóasszonyt. Meg is lehetett várni, míg a munka elkészül, ám nem egyszer éjfélig is eltartott, míg a festék, vegyszer hatására rögzült az anyagon. Így viszont a megrendelők akár másnap elkezdhették a hímzést.

A múzeum néprajzi gyűjteménye az örökösök, Lakatos Ferenc és Ménesi Gábor ajándékozásának köszönhetően gyarapodott a számos motívumot megőrző előnyomó papírok mellett dörgölőfákkal, a textíliák rögzítéséhez használt vassúlyokkal, valamint a festék porításához és finomításához alkalmazott eszközökkel, s általuk a közel évszázadnyi időszak Vásárhelyen és környékén alkalmazott motívumai válnak megismerhetővé a város közgyűjteményében. Ezen túl – mint azt Terendi Viktória néprajzkutató-muzeológus elmondta – a gyűjteménybe kerülnek azok a korabeli fényképek, amelyek alapján nemcsak a műhely, hanem a Szilágyi-Lakatos család történetét is feldolgozza a múzeum.