Nyitó kiállítások
Záró
Eseménynaptár
2019. április
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
1
2
3
4
5
2019.04.19. - 2019.06.23.
Budapest
2019.04.18. - 2019.04.18.
Budapest
2019.04.18. - 2019.05.18.
Budapest
2019.04.18. - 2019.05.18.
Budapest
2019.04.18. - 2019.05.12.
Fülek
2019.04.17. - 2019.04.17.
Budapest
2019.04.17. - 2019.04.17.
Sepsiszentgyörgy
2019.04.17. - 2019.04.17.
Debrecen
2019.04.17. - 2019.04.17.
Budapest
2019.04.17. - 2019.04.17.
Budapest
2019.04.17. - 2019.04.17.
Budapest
2019.04.17. - 2019.04.17.
Eger
2019.04.17. - 2019.04.17.
Hódmezővásárhely
2019.04.17. - 2019.05.17.
Sepsiszentgyörgy
2019.04.17. - 2019.06.02.
Pécs
2019.04.16. - 2019.04.16.
Budapest
2019.04.16. - 2019.05.12.
Hódmezővásárhely - Kopáncs
2019.04.16. - 2019.04.20.
Kecskemét
2019.04.12. - 2019.05.31.
Dunaújváros
2019.04.11. - 2019.05.19.
Győr
2019.04.08.
hír, régészet
Ha tetszik, ossza meg másokkal is:
Miért maradt Horvátország a több millió dollárt érő Seuso-kincsek nélkül, és miért kerültek azok a magyarok kezére - címmel közölt terjedelmes cikket a Vecernji List című legolvasottabb horvát napilap vasárnapi számában.
A Seuso-kincs
Ivica Miskulin egyetemi tanár írásában azt taglalja, hogyan került ki a kincs Horvátországból (akkor Jugoszlávia) 1977-ben egy diplomata táskájában. Felidézi az azért folyó New York-i per részleteit, és azokat a bizonyítékokat, amelyekkel Zágráb állt elő visszaszerzésük érdekében, egy volt rendőr szemtanú vallomását is kiemelve, aki 1960-ban vizsgálta a kiásott kincsek helyszínét. Ezek feljegyzések korábban tikosak voltak. A horvát kormány idei első ülésén oldotta fel a Seuso-kincsek eredetét és eladásának körülményeit vizsgáló horvát bizottság archív anyagainak tikosítását, a cikkből az is kiderül, hogy Miskulin kérésére.

A római eredetű Seuso-kincs 14 ezüsttárgyból áll, amely nevét tulajdonosáról kapta. Feltételezések szerint Seuso valamelyik barbár betörés idején rejthette el kincseit, de nem lehet tudni pontosan hol: Magyarország, Libanon és Horvátország is magának követelte.

Az említett tizennégy darabot 1980. és 1987. között vásárolta meg befektetési céllal egy Lord Northampton vezette angol befektetési társaság. A kollekciót a Getty Múzeumnak akarták eladni, majd 40 millió fontért árverésre bocsátották, az ügylet azonban meghiúsult, mert a tárgyak libanoni eredetét tanúsító papírok hamisítványnak bizonyultak.

Horvátország, Magyarország és Libanon is bejelentette igényét a kincsre. Libanon a tárgyalás kezdete előtt elállt követelésétől, Magyarország és Horvátország pedig elvesztette a pert: az 1993-ban New Yorkban hozott ítélet szerint egyik ország sem tudta hitelt érdemlően bizonyítani, hogy területén találták meg a leleteket. Horvátország azt állította, hogy a kincset Isztrián, Pulától 20 kilométerre, Barbarigán ásták el, míg Magyarország szerint a leletek a Balaton környékéről kerültek elő, amit azzal támasztották alá, hogy az egyik tálon a Balatonra emlékeztető alakú tó vizében ficánkoló hal fölött ez a felirat olvasható: Pelso (azaz Balaton).

Az obskurus származású ezüstedények a lord birtokában maradtak, ugyanakkor a legális nemzetközi műkincspiacon gyakorlatilag eladhatatlanná váltak. A brit tulajdonos 2006-ban kijelentette, hogy eladná a kincseket, amelyet nem nyilvános kiállításon be is mutattak.

2014. március 26-án Orbán Viktor miniszterelnök bejelentette: Magyarország 15 millió euróért (mintegy 4,5 milliárd forintért)visszaszerezte és hazaszállította a Seuso-kincs hét darabját, a műtárgyak második hét darabja 2017-ben tért vissza Magyarországra.

Miskulin felteszi a kérdést: vajon Horvátország 2014-ben miért nem próbált meg bekapcsolódni a kincsek egy részének visszavásárlásába? Reményének adott hangot, hogy a közeljövőben a dokumentumok további tanulmányozása során minden kérdésére választ kap, és végre lezáródhat a Seuso-kincsek története, amelyek visszaszerzéséhez Horvátország szerinte túl könnyedén állt hozzá.

(MTI)