2018. október 19. péntek
Nándor
2018.10.11.
Ha tetszik, ossza meg másokkal is:
Emléknapot tart szombaton Erdélyi János (1814-1868) halálának 150. évfordulója alkalmából a Sárospataki Református Kollégium (SRK) - közölte az intézmény az MTI-vel.
Mint közleményükben írták, a programsorozat koszorúzással kezdődik, a résztvevők az iskolakerti Erdélyi János-szobornál tisztelegnek, majd a kollégium imatermében Dienes Dénes, az intézmény közigazgatója tart előadást a polihisztor akadémiai tanár életének sárospataki vonatkozásairól.
Az előadások után a református gimnázium diákjai ünnepi műsort adnak elő, ezt követően pedig Török Ádám, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára nyitja meg a Csak az a szép, ami igaz című, Erdélyi János munkásságát bemutató kiállítást a SRK Múzeumában. Végül a programsorozat résztvevői emlékfát ültetnek Erdélyi János sírjánál a református temetőben.
A kollégium összefoglalójából kiderül: az eredetileg felvidéki származású Erdélyi János először iskolásként került Sárospatakra. Kiváló tanuló volt, részese a reformkori diákegyesületi mozgalmaknak. Bár szülei lelkésznek szánták, ő inkább jogot tanult, Pesten tette le ügyvédi vizsgáit 1841-ben. A reformkor pezsgése magával ragadta, jogi karrierjét egyre inkább háttérbe szorította írói munkássága. Tagja lett a Magyar Tudományos Akadémiának és a Kisfaludy Társaságnak, több lapot is szerkesztett, mint például a Regélő Pesti Divatlap, a Respublica vagy a Szépirodalmi Szemle. Az 1848/1849-es szabadságharc idején a Nemzeti Színházat igazgatta.
A forradalom bukása után pesti egzisztenciája összeomlott, 1851-ben hívták korábbi iskolájába Sárospatakra, ahol a bölcsészeti katedrát ajánlották neki. Filozófiát, irodalomtörténetet, esztétikát és pedagógiát tanított, tankönyveket írt, kisebb prózai műveket adott ki, néprajzi gyűjtéseket jelentetett meg. Aktív részese volt az egyházi életnek, őszinte és kritikus stílusa ellenére nagy tiszteletnek örvendett. Ő indította el 1857-ben a Sárospataki Füzeteket, amely ma is megjelenik a kollégium kiadásában. A főiskola könyvtárát is igazgatta. Már nyugalomba vonulását tervezgette és új életre készült Pesten, amikor 1868. január 23-án szívrohamban elhunyt.
Élettörténete alapján rendkívüli tehetség és sokoldalú személyiség - költő, író, újságíró, ügyvéd, irodalomkritikus, színigazgató, főiskolai tanár könyvtárigazgató, néprajztudós, filozófus - volt. Sárospatak tudta, mit köszönhet neki, ezért vette fel a főiskolai diákegylet a nevét. Emlékét szobor őrzi az Iskolakertben és nevét viseli a kollégium egyik internátusa, valamint az egyik helyi általános iskola is, valamint utcát neveztek el róla - olvasható a Sárospataki Református Kollégium közleményében.
(MTI)
Mint közleményükben írták, a programsorozat koszorúzással kezdődik, a résztvevők az iskolakerti Erdélyi János-szobornál tisztelegnek, majd a kollégium imatermében Dienes Dénes, az intézmény közigazgatója tart előadást a polihisztor akadémiai tanár életének sárospataki vonatkozásairól.
Az előadások után a református gimnázium diákjai ünnepi műsort adnak elő, ezt követően pedig Török Ádám, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára nyitja meg a Csak az a szép, ami igaz című, Erdélyi János munkásságát bemutató kiállítást a SRK Múzeumában. Végül a programsorozat résztvevői emlékfát ültetnek Erdélyi János sírjánál a református temetőben.
A kollégium összefoglalójából kiderül: az eredetileg felvidéki származású Erdélyi János először iskolásként került Sárospatakra. Kiváló tanuló volt, részese a reformkori diákegyesületi mozgalmaknak. Bár szülei lelkésznek szánták, ő inkább jogot tanult, Pesten tette le ügyvédi vizsgáit 1841-ben. A reformkor pezsgése magával ragadta, jogi karrierjét egyre inkább háttérbe szorította írói munkássága. Tagja lett a Magyar Tudományos Akadémiának és a Kisfaludy Társaságnak, több lapot is szerkesztett, mint például a Regélő Pesti Divatlap, a Respublica vagy a Szépirodalmi Szemle. Az 1848/1849-es szabadságharc idején a Nemzeti Színházat igazgatta.
A forradalom bukása után pesti egzisztenciája összeomlott, 1851-ben hívták korábbi iskolájába Sárospatakra, ahol a bölcsészeti katedrát ajánlották neki. Filozófiát, irodalomtörténetet, esztétikát és pedagógiát tanított, tankönyveket írt, kisebb prózai műveket adott ki, néprajzi gyűjtéseket jelentetett meg. Aktív részese volt az egyházi életnek, őszinte és kritikus stílusa ellenére nagy tiszteletnek örvendett. Ő indította el 1857-ben a Sárospataki Füzeteket, amely ma is megjelenik a kollégium kiadásában. A főiskola könyvtárát is igazgatta. Már nyugalomba vonulását tervezgette és új életre készült Pesten, amikor 1868. január 23-án szívrohamban elhunyt.
Élettörténete alapján rendkívüli tehetség és sokoldalú személyiség - költő, író, újságíró, ügyvéd, irodalomkritikus, színigazgató, főiskolai tanár könyvtárigazgató, néprajztudós, filozófus - volt. Sárospatak tudta, mit köszönhet neki, ezért vette fel a főiskolai diákegylet a nevét. Emlékét szobor őrzi az Iskolakertben és nevét viseli a kollégium egyik internátusa, valamint az egyik helyi általános iskola is, valamint utcát neveztek el róla - olvasható a Sárospataki Református Kollégium közleményében.
(MTI)