Kandalló mellé aggatott harisnyák, ablakba kitett csizmácskák; rénszarvasok és krampuszok; hófehér szakáll, piros köntös, no meg egy hatalmas, ajándékokkal megrakott puttony: ez az, ami RÓLA elsőként eszünkbe jut. Hiszünk benne vagy sem, december 6-án rá emlékezünk: Miklós püspök ünnepére vár epedve a gyerekek - no meg a szupermarketek - színe java... Ki is ő valójában? Miért piros a köntöse? Harisnyába vagy csizmába rakja-e az ajándékokat?

Lássuk hát az igazságot!

A vagyonos árva

Kedves püspökünk vagyonos család egyetlen gyermekeként született Kr. u. 245-ben. Szülővárosában, Patarában hatalmas járvány szedte az áldozatait, amelynek Miklós szülei is áldozatul estek, így az óriási vagyont egyetlen gyermekük örökölte.  Az árván marad fiú érsekként szolgáló nagybátyához került és a papi hivatást választotta.

Mikulás: avagy a tengerészek védőszentje

270-ben - jeruzsálemi zarándoklatáról visszatartó hajóútján - hatalmas vihar tört ki: a jószívű pap több vízbeesett tengerész életét mentette meg, és a megrongálódott hajó javíttatását is neki köszönhették.

Hazafelé betért Myra városba, ahova éppen püspököt "kerestek": a főpapok - mivel nem sikerült dűlőre jutniuk - abban állapodtak meg, hogy az a felszentelt pap kaphatja meg a püspöki címet, aki elsőként lépi át a város kapuit: ekkor érkezett meg útjáról Miklós, akit azon nyomban püspökké avattak. Ugyanakkor a zarándoklat tengerészei, akik hálaadásra tértek be a városba, felismerték Miklós püspökben egykori jótevőjüket, így jócselekedetének híre újra szárnyra kapott: ennek köszönhető, hogy később a tengerészek védőszentjeként tisztelték.

Kémény és harisnya

A püspök gyakran sétált a város utcáin, szívesen beszélgetett az emberekkel, segítette őket, és hatalmas vagyonát mind a szegényekre költötte. Egy ilyen esti sétája során egy ablak alól kiszűrődő beszélgetésre lett figyelmes: három lány éppen azon kesergett, hogy egyiküket el kell, hogy adják rabszolgának, hogy a családjuknak legyen elegendő pénze élelemre. Ekkor a püspök egy zacskó aranyat hajított be az ablakon, és sietve eltűnt a sötét utcában. Egy évvel később ugyanazon a napon megismételte jócselekedetét, s a család - mivel az eset télen történt - a jótevő télapónak nevezte el ismeretlen megsegítőjét.

A harmadik évben azonban az ablakot zárva találta Miklós, így a kőfalon felmászva a kéménybe dobta ajándékát: az egyik leány éppen a harisnyáját szárította a tűz mellett, s az arannyal telt zacskó pont a leány harisnyájába landolt. Az ablakon kinézve még meglátták az elsiető piros ruhás öregembert… Az aranyakat később a város egyik kereskedője felismerte: így a rejtélyes jótevő kiléte kitudódott, az emberek imáikba foglalták őt, és maguk között "Noel babá"-nak, azaz ajándékozó papának hívták.

Szent Miklós püspök békés hosszú öregkor után, 326-ban tért örök nyugalomra. Nyughelye közelében egy tiszta vizű forrás fakad: a legenda szerint innen küldi el utódját szerte a világba a szegények és az elesettek megsegítésére.