A "Iovia" nevet viselő késő római kori létesítmény, úgynevezett belső erőd ásatási munkálataihoz 1981-ben fogtak hozzá a régészek. A Dombóvárhoz és Kapospulához közeli feltárás során rengeteg kincs került felszínre, azonban a legnagyobb horderejű leletre újabb tíz évet kellett várni. A régészeti szempontból is kuriózumnak számító sisak most "hazalátogatott", és május 17-étől június 11-éig megtekinthető a kiskastélyban.


A történet egészen 1991-ig nyúlik vissza. Az alsóhetényi erőd ásatása során egy igazán különleges és párját ritkító darab bukkant elő. A rendkívüli lelet rekonstrukciója most Dombóvárra érkezett.

Kincs a falrepedésben

Egy nagyon különleges késő római kori sisakot hoztam Dombóvárra - kezdett bele a történetbe Dr. Tóth Endre régész, a Magyar Nemzeti Múzeum Központi Könyvtárának igazgatója. - Pontosabban egy késő római sisak rekonstrukcióját hoztam. Ugyanis az ásatáson, Alsóheténypusztán, az egyik oldaltoronyban még valamikor az 1990-es években találtunk egy összehajtott aranyozott ezüstlemezt. Nagyon sokáig nem tudtuk kibontani, mert a restaurátorok nem mertek vele foglalkozni, aztán végül mégis sikerült. Ekkor kiderült, hogy egy vas sisakról lefejtett aranyozott ezüstlemezről van szó. Ezt a késő római tiszti sisakot - amely valószínűleg vagy csata vagy baleset következtében összetört - ellopták. Lefejtették a vasról az aranyozott ezüstöt, és aki elorozta, eldugta a fal repedésében. Aztán valószínűleg vele is történhetett valami, így nem tudta magához venni a "zsákmányt". Végül mi találtuk meg...

Az orrlemezen Krisztus nevét rövidítő monogram látható.

Az előkerült kincset - többek között a késő római fegyverekkel is foglalkozó - Dr. Kocsis László restauráltatta.

A sisak a - késő római sisakokra jellemzően - a fejet beborítja, taréja van, nyakvédője hátul, két oldalt egy-egy arcvédője és elől egy orrvédője van.

A sisak különlegessége, hogy az orrlemezen Krisztus nevét rövidítő chi-rho, a görög X (chi) és P (rho) összetételéből kialakult monogram látható. Ez nemcsak arra utal, hogy a viselője keresztény volt, hanem arra is, hogy a tulajdonosa hűséges volt császárához. Tehát a IV. században egy katonának az is a feladata volt, hogy császárához hű legyen, ezért azt fel is írattatta a sisakjára - mondta Tóth Endre.

Az aranyozott ezüst lemezekkel burkolt és díszített Intercisa III. típusába sorolható lovassági vas sisakot a Kr.u. IV. század második harmadától az V. századig használták.


A hetényi sisakon megjelenő orrvédőt burkoló dísz ebben az elhelyezésben egyedülálló a világon, és a lemeztöredékek segítségével elkészített sisakrekonstrukció méltán vált több nagy európai múzeum vándorkiállításának fő attrakciójává. A most Dombóváron kiállításra kerülő késő római kori sisak "párja" a Magyar Nemzeti Múzeumban tekinthető meg, illetve még külföldön lelhető fel hasonló díszsisak, de csak limitált példányszámban.