2024. április 29. hétfő
Péter
Örökség Kultúrpolitikai Intézet - Mozaik Múzeumtúra - Budapest
|
|
Cím: 1137, Budapest Jászai Mari tér 5.
|
2023.09.26.
Ha tetszik, ossza meg másokkal is:
Remek hangulatban telt az Örökség Kultúrpolitikai Intézet Örökség Műhely”23 elnevezésű programsorozatának idei, utolsó rendezvénye.
Az „Irodalom és gasztronómia” című kerekasztal-beszélgetésre 2023. szeptember 20-án, szerdán délután a székesfehérvári Aranybulla Könyvtárban került sor, a témáról Bobory Zoltán költő, prózaíró, a Vörösmarty Társaság elnöke, Kupi László helytörténeti kutató, a Szent Benedictus Borlovagrend alelnök – kancellárja, s Turanitz Gergely séf, a velencei Tekergő Étterem tulajdonosa beszélt a fiatal irodalomtörténész és Vörösmarty-kutató, Vámos Violetta moderálása mellett. A beszélgetés résztvevői Vörösmarty Mihály alakját idézték meg, miközben a térségi borkultúráról beszélgettek.
Vámos Violetta nyitó gondolataiban kiemelte: „Vörösmarty „Fóti dal” című verse a magyar irodalom egyik leghíresebb bordala. A hagyomány szerint a költő Fáy András fóti szőlőjében vendégeskedett, miközben írta. A szövegben előkerül a ,,buborék” kifejezés, amely már túlmutat az egyszerű borfogyasztáson: szódával felöntött italra, fröccsre utal, amely szó Vörösmartytól származik.” A moderátor arra volt kíváncsi, a legenda szerint hogyan született meg az első fröccs, s mennyire képezte a részét az emberek mindennapjainak a borfogyasztás?
Kupi László válaszában kifejtette, Vörösmarty Mihály hogyan került kapcsolatba először a borral, s szódával: „a fóti fröccs története az 1842. október 5-i szürettel indult. Vörösmarty e rendezvényre barátjával, Jedlik Ányossal érkezett, aki, mielőtt bort töltöttek volna, elővette üvegét, melyben szódavíz volt, s mindenkinek a poharába „fröccsentett” egy kis szódavizet - így engedte csak Jedlik tölteni a bort.”
Ezután Bobory Zoltán vette át a szót, s részleteket olvasott fel a „Fóti dal” című versből, szerinte ugyanis ebben az 1842-es írásban már fantasztikus szabadságvágy jelenik meg:
„Fölfelé megy borban a gyöngy;
Jól teszi.
Tőle senki e jogát el
Nem veszi.
Törjön is mind ég felé az,
Ami gyöngy;
Hadd maradjon gyáva földön
A göröngy.”
A Vörösmarty Társaság elnöke kiemelte: ne feledjük, ez a vers az 1848-as szabadságharcot megelőző évek egyikében született, majd folytatta:
„Minden ember legyen ember
És magyar,
Akit e föld hord s egével
Betakar.
Egymást értve, boldogítva
Ily egy nép
Bármi vésszel bizton, bátran
Szembe lép.”
„Minden ember legyen magyar, egymást értve és boldogítva, nem erre lenne szükségünk most, ebben a világban?” - Tette fel kérdését Bobory Zoltán.
Turanitz Gergely elmondta, a borfogyasztás abban az időben a polgári életforma egyik alapvető eleme volt. E gondolatmenetet Kupi László folytatta, majd röviden vázolta a bor történet, történelmét.
„Vörösmarty kedvenc fogadója a Csiga vendéglő volt, mely a mai Ferenciek teréhez közel helyezkedett el, ma már emléktábla őrzi egykori helyét. A Csiga vendéglő több híres törzsvendéggel büszkélkedhetett: oda járt Fáy András, Petőfi Sándor, Egressy Béni és Széchenyi István is. Bár tudvalevőleg pezsgő kulturális élet zajlott a Csigában, a közvélemény szerint a magas kultúrát képviselő személyeknek szalonokban, kaszinókban kellett volna tölteniük a szabadidejüket” – vezette fel következő kérdését a moderátor, mely arra irányult, mit lehet tudni a korabeli vendéglátóhelyekről: milyen helyekre jártak a különböző társadalmi réteg képviselői a korszakban?
A velencei Tekergő Étterem séf-tulajdonosa a beszélgetésen elmondta, a Csiga vendéglőben jó hangulatú estek zajlottak, s valóban, a közvélemény szerint a magas kultúrát képviselő személyeknek szalonokban, kaszinókban kellett volna tölteniük a szabadidejüket, ahol különböző politikai indíttatású társulások alakultak ki: Nemzeti Kör, Ellenzéki Kör, Pesti Kör.
Bobory Zoltán kiemelte: „a falusi és városszéli borozókban nagyon sok társadalmi megmozdulás született meg, de gondoljunk csak bele: ma mennyire meghatározható, hogy hol vannak az elegáns éttermek, s hol vannak a kisebb-nagyobb ’csehók’.”
Az „Irodalom és gasztronómia” című kerekasztal-beszélgetésen elhangzott: a bor, mint téma rendkívül gyakori motívuma az irodalomnak, megemlítve, s kiemelve: Petőfi Sándort, Krúdy Gyulát, Móricz Zsigmondot, Márai Sándort és Hamvas Bélát is, ők sokszor teljes műveket szenteltek a bornak, s annak szakrális jelentésének. Vámos Violetta hangsúlyozta, „a bor motívuma igen mély kulturális többletjelentéssel rendelkezik.” Majd arra volt kíváncsi, a mai kor emberének mit jelent a bor motívuma: kevesebbet vagy többet, mint a régieknek?
Bobory Zoltán válaszában kifejtette, szerinte ezalatt a több száz év alatt nagyon sokat változott a borfogyasztás kultúrája, minősége. Ezzel a gondolatmenettel Kupi László is egyetértett, majd elmondta: „a borfogyasztás együtt jár a kulturális élettel, s nagyon sok irodalmi mű a bornak köszönhető. A mai kor emberei a borfogyasztással kapcsolatban azonban teljesen átalakult.”
Turanitz Gergely a beszélgetésen kihangsúlyozta, kulturáltan fogyasszunk bort, s az sem mindegy, mit iszunk, és mit eszünk hozzá. „Amit észrevettem a jelenkori borfogyasztással kapcsolatban, hogy egyre többen „értenek” a borhoz, ami alapjában véve jó dolog, de sokan sajnos sznobizmusból kezdenek bort inni.”
Vámos Violetta irodalomtörténész a beszélgetés végén olyan családi történetek elmesélésére buzdította a résztvevőket, melyek a borhoz kapcsolódnak. Ennek hatására a kerekasztal-beszélgetés igen jó hangulatban zárult szeptember 20-án, szerdán délután Székesfehérváron az Aranybulla Könyvtárban.
Az „Irodalom és gasztronómia” című kerekasztal-beszélgetésre 2023. szeptember 20-án, szerdán délután a székesfehérvári Aranybulla Könyvtárban került sor, a témáról Bobory Zoltán költő, prózaíró, a Vörösmarty Társaság elnöke, Kupi László helytörténeti kutató, a Szent Benedictus Borlovagrend alelnök – kancellárja, s Turanitz Gergely séf, a velencei Tekergő Étterem tulajdonosa beszélt a fiatal irodalomtörténész és Vörösmarty-kutató, Vámos Violetta moderálása mellett. A beszélgetés résztvevői Vörösmarty Mihály alakját idézték meg, miközben a térségi borkultúráról beszélgettek.
Vámos Violetta nyitó gondolataiban kiemelte: „Vörösmarty „Fóti dal” című verse a magyar irodalom egyik leghíresebb bordala. A hagyomány szerint a költő Fáy András fóti szőlőjében vendégeskedett, miközben írta. A szövegben előkerül a ,,buborék” kifejezés, amely már túlmutat az egyszerű borfogyasztáson: szódával felöntött italra, fröccsre utal, amely szó Vörösmartytól származik.” A moderátor arra volt kíváncsi, a legenda szerint hogyan született meg az első fröccs, s mennyire képezte a részét az emberek mindennapjainak a borfogyasztás?
Kupi László válaszában kifejtette, Vörösmarty Mihály hogyan került kapcsolatba először a borral, s szódával: „a fóti fröccs története az 1842. október 5-i szürettel indult. Vörösmarty e rendezvényre barátjával, Jedlik Ányossal érkezett, aki, mielőtt bort töltöttek volna, elővette üvegét, melyben szódavíz volt, s mindenkinek a poharába „fröccsentett” egy kis szódavizet - így engedte csak Jedlik tölteni a bort.”
Ezután Bobory Zoltán vette át a szót, s részleteket olvasott fel a „Fóti dal” című versből, szerinte ugyanis ebben az 1842-es írásban már fantasztikus szabadságvágy jelenik meg:
„Fölfelé megy borban a gyöngy;
Jól teszi.
Tőle senki e jogát el
Nem veszi.
Törjön is mind ég felé az,
Ami gyöngy;
Hadd maradjon gyáva földön
A göröngy.”
A Vörösmarty Társaság elnöke kiemelte: ne feledjük, ez a vers az 1848-as szabadságharcot megelőző évek egyikében született, majd folytatta:
„Minden ember legyen ember
És magyar,
Akit e föld hord s egével
Betakar.
Egymást értve, boldogítva
Ily egy nép
Bármi vésszel bizton, bátran
Szembe lép.”
„Minden ember legyen magyar, egymást értve és boldogítva, nem erre lenne szükségünk most, ebben a világban?” - Tette fel kérdését Bobory Zoltán.
Turanitz Gergely elmondta, a borfogyasztás abban az időben a polgári életforma egyik alapvető eleme volt. E gondolatmenetet Kupi László folytatta, majd röviden vázolta a bor történet, történelmét.
„Vörösmarty kedvenc fogadója a Csiga vendéglő volt, mely a mai Ferenciek teréhez közel helyezkedett el, ma már emléktábla őrzi egykori helyét. A Csiga vendéglő több híres törzsvendéggel büszkélkedhetett: oda járt Fáy András, Petőfi Sándor, Egressy Béni és Széchenyi István is. Bár tudvalevőleg pezsgő kulturális élet zajlott a Csigában, a közvélemény szerint a magas kultúrát képviselő személyeknek szalonokban, kaszinókban kellett volna tölteniük a szabadidejüket” – vezette fel következő kérdését a moderátor, mely arra irányult, mit lehet tudni a korabeli vendéglátóhelyekről: milyen helyekre jártak a különböző társadalmi réteg képviselői a korszakban?
A velencei Tekergő Étterem séf-tulajdonosa a beszélgetésen elmondta, a Csiga vendéglőben jó hangulatú estek zajlottak, s valóban, a közvélemény szerint a magas kultúrát képviselő személyeknek szalonokban, kaszinókban kellett volna tölteniük a szabadidejüket, ahol különböző politikai indíttatású társulások alakultak ki: Nemzeti Kör, Ellenzéki Kör, Pesti Kör.
Bobory Zoltán kiemelte: „a falusi és városszéli borozókban nagyon sok társadalmi megmozdulás született meg, de gondoljunk csak bele: ma mennyire meghatározható, hogy hol vannak az elegáns éttermek, s hol vannak a kisebb-nagyobb ’csehók’.”
Az „Irodalom és gasztronómia” című kerekasztal-beszélgetésen elhangzott: a bor, mint téma rendkívül gyakori motívuma az irodalomnak, megemlítve, s kiemelve: Petőfi Sándort, Krúdy Gyulát, Móricz Zsigmondot, Márai Sándort és Hamvas Bélát is, ők sokszor teljes műveket szenteltek a bornak, s annak szakrális jelentésének. Vámos Violetta hangsúlyozta, „a bor motívuma igen mély kulturális többletjelentéssel rendelkezik.” Majd arra volt kíváncsi, a mai kor emberének mit jelent a bor motívuma: kevesebbet vagy többet, mint a régieknek?
Bobory Zoltán válaszában kifejtette, szerinte ezalatt a több száz év alatt nagyon sokat változott a borfogyasztás kultúrája, minősége. Ezzel a gondolatmenettel Kupi László is egyetértett, majd elmondta: „a borfogyasztás együtt jár a kulturális élettel, s nagyon sok irodalmi mű a bornak köszönhető. A mai kor emberei a borfogyasztással kapcsolatban azonban teljesen átalakult.”
Turanitz Gergely a beszélgetésen kihangsúlyozta, kulturáltan fogyasszunk bort, s az sem mindegy, mit iszunk, és mit eszünk hozzá. „Amit észrevettem a jelenkori borfogyasztással kapcsolatban, hogy egyre többen „értenek” a borhoz, ami alapjában véve jó dolog, de sokan sajnos sznobizmusból kezdenek bort inni.”
Vámos Violetta irodalomtörténész a beszélgetés végén olyan családi történetek elmesélésére buzdította a résztvevőket, melyek a borhoz kapcsolódnak. Ennek hatására a kerekasztal-beszélgetés igen jó hangulatban zárult szeptember 20-án, szerdán délután Székesfehérváron az Aranybulla Könyvtárban.
|
|
