Mély fájdalommal tudatjuk, hogy életének 76. évében elhunyt Novák László néprajzkutató, 1980-ban a Magyar Néprajzi Társaság Jankó János-díjjal kitüntetett tagtársunk. 1947. április 10-én született Irsán (1950-től, egyesített nevén, Albertirsán.). Édesapja órásmester és ékszerész volt. Édesanyja Cegléden Hübner Emil ügyvédi irodájában dolgozott, s onnan jött Irsára feleségnek 1934-ben.

Öten voltak testvérek, Novák László volt a legfiatalabb közöttük. Középiskolai tanulmányait a monori József Attila Gimnáziumban végezte 1961 és 1965 között. A néprajz iránti érdeklődését a ceglédi Kossuth Múzeum akkori igazgatójától, Dr. Ikvai Nándortól származtatta, aki a gimnáziumában néprajzi szakkört tartott. Ő adott 1963-ban fényképezőgépet a lelkes fiatal kezébe, s lefényképeztette vele az alberti és irsai evangélikus temetők fejfáit, mely képek máig tanulmányozhatók a Kossuth Múzeum fotótárában.

A fejfák iránti érdeklődése élete végéig megmaradt. Mivel az érettségi évében nem vették fel az ELTE történelem-néprajz szakjára, két évig ezüstműves és ötvös szakmát tanult, majd Ikvai bíztatására 1967-ben sikeres felvételit tett Debrecenbe, történelem-földrajz szakra (akkor néprajz szak nem indult, azt csak később vehette fel főszakként). Gunda Béla és Ujváry Zoltán hatására érdeklődése a településnéprajz felé fordult. Az egyetemet elvégezve Ikvai Nándor Pest megyei múzeumigazgatóként hívta a nagykőrösi Arany János Múzeum élére, amely egész további életét meghatározta.

Feladata egy korszerű új állandó kiállítás megrendezése volt, amely 1978-ban, a Múzeum alapításának 50. évfordulója tiszteletére valósulhatott meg, ekkor nyílt meg a „Hej, Nagykőrös híres város... !" c. állandó kiállítás. Nagykőrösi évtizedei alatt fontos kutatási témája lett a Három Város (Cegléd, Kecskemét és Nagykőrös) településtörténete, néprajza. Novák László 1986-ban szerezte meg a kandidátusi, 1996-ban az MTA doktori fokozatát. 2000-től a Debreceni Egyetemen oktatott, a Történelmi és Néprajzi Doktori Iskola témakiírója volt.