A Kanizsai Dorottya Múzeum 2023-ban méltóképpen ünnepelheti fennállásának 100. évfordulóját. Az intézmény állandó kiállítása ugyanis a Nemzeti Kulturális Alap Magyar Géniusz Program keretében megújul, 70 000 000 forintos támogatással.

Egy múzeum megalapításának gondolata valamilyen formában már igen korán jelen volt a mohácsi polgárság körében. Kezdetben mindez az 1526. évi mohácsi csatára való emlékezés formájában jutott kifejezésre. További ösztönzést jelentett Mohács és vidékének néprajzi gazdagsága is. Az áttörést a Magyar Néprajzi Társaság Mohácson tartott vándorgyűlése jelentette 1923-ban. Ez alkalomból a magasrangú vendégek tiszteletére rendezett műsorban bemutattak egy-egy magyar, sokác, valamint szerb lakodalmi szokást, továbbá a vándorgyűlés idejére a helyi polgári iskola igazgatója, Brand Ede, összeállított egy helytörténeti kiállítást is. A sikeres rendezvényt követően a szervezők ismét összeültek és megalakították a II. Lajos Múzeum Egyletet, amely a Kanizsai Dorottya Múzeum jogelődjének tekinthető.

Az első gyűjtemény még igen szerény volt, könnyen elfért egy iskolai teremben, csupán 3 szekrényt töltöttek meg a tárgyak. Később, ahogy a gyűjtemény – leginkább adakozás útján – gyarapodott, a kiállítás helyszíne már szűkös lett, és mind gyakrabban kellett azt átköltöztetni. Saját, önálló épületbe csak 1943 szeptemberében költözhetett. A gyűjtemény ekkor már 7 termet foglalt el.

1949-től Állami Múzeum néven működött tovább, amely 1953-ban vette fel Kanizsai Dorottya nevét.

- A múzeum névadója Perényi Imre nádor özvegye, aki a mohácsi vész idején Siklós várának úrnője volt. A csata után néhány héttel elesett mostohafiát, Perényi Ferencet ment keresni a csatamezőre, és a szanaszét heverő maradványokat látva saját költségén jobbágyokat fogadott fel, és tömegsírba temettette a halottakat – idéz a múltból Dr. Hasanovic-Kolutácz Andrea, a múzeum igazgatója.

A Kanizsai Dorottya Múzeum megalakulását követően gyűjteménye évről évre gyarapodott, különösen azután, hogy 1965-ben Dr. Sarosácz György személyében hivatásos muzeológus került az intézmény élére. A múzeum gyűjtőterülete kezdetben csak Mohács és a mohácsi járás térségére terjedt ki. Az 1970-es években azonban országos szinten megkezdődött a magyarországi horvátok, szerbek, szlovének néprajzi anyagának szisztematikus gyűjtése, amelynek kapcsán az egykori mohácsi városi múzeum 1975-ben a magyarországi délszláv népcsoportok országos gyűjtőkörű bázismúzeumává lépett elő.

- E szakmai besorolás eredményeként hatalmas kulturális értéket képviselő néprajzi anyag gyűlt össze az intézményben. A Mohácson élő nemzetiségek és a magyarországi szerbek, szlovének, horvátok történeti-néprajzi hagyatéka mellett őrizzük a múzeum közel 100 éves működésével kapcsolatos dokumentumokat (pl. meghívók, újságcikkek, feljegyzések stb.), valamint a déli szlávokkal foglalkozó iratanyagokat is. Érdekesség, hogy a dokumentumok egy része az 1700-as évek közepén íródott, főleg egyházi, vallási témában, részben latin nyelven – emelte ki az igazgató.

2012-ben, a helyi önkormányzat kezdeményezésére, a Kanizsai Dorottya Múzeum egy újonnan tervezett és kivitelezett épületet kapott. Az 1200 m² alapterületű épület állandó kiállítása 2014-ben nyílt meg „Népek találkozása a mohácsi Dunánál” címmel. Ennek a kiállításnak korszerűsítése, látogató- és családbaráttá tétele valósul meg 2023 végéig a Nemzeti Kulturális Alap Magyar Géniusz Program keretében, amely méltó megünneplése a múzeum 100 éves fennállásának.