A kiskunhalasi rendőrség és csendőrség a két világháború között címmel tartott előadást Végső István (Clio Intézet) történész a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Oktatási Központjában. A Kataklizma felé - Rendészet és a mindennapok történései a két háború között (1921-1939) nevű konferencián számolt be az 1920 és 1939 közötti helyi rendvédelemről.

A számtalan magas színvonalú előadás között beszélt Végső István a kiskunhalasi rendvédelem Horthy-kori történetéről. Az erősen forráshiányos téma ellenére sikerült komplex képet mutatni a korszakról. A csendőrőrs létszám- és helyproblémákkal küszködött. Sokszor a szárnyparancsnokság sem itt volt, ráadásul volt, hogy a Pécsi IV. csendőrkerület alá tartoztunk. Változatos bűncselekményekben kellett nyomozniuk a külterületen: pásztorgyilkosság, birkalopás, tanyai családi tragédiák stb.

A kiskunhalasi csendőr lovastanosztály jobb helyzetben működött, egyfajta kiemelt „elitalakulat” volt. Az 1912-ben épült csendőrlaktanya nagyon fontos bázisa volt a lovastanfolyamoknak, a lóidomításnak is. 1936 őszén magyarországi látogatása alkalmával maga a Lengyel Állami Rendőrség parancsnoka, Kordian Józef Zamorski tábornok is meglátogatta az objektumot. Mint a korabeli sajtó írta: „az elhelyezési körletben talált példás rend, csín, legénység feszes katonai magatartása és fellépése, a lóanyag kiválósága és ápoltsága valósággal bámulatba ejtette.” Uzsonnát is kapott a fedett lovardában, ahol kuruc nótákat játszottak neki. A lovastanosztály mély nyomokat hagyott a mai napig a város történetében, közéletében. Az 1924-ben általuk elindított díjugratások, a lovassport szerepe a napjainkig meghatározó.

Végső István beszámolt az államrendőrség kiskunhalasi kapitányságnak nehéz helyzetéről is. Bár létszámhiánnyal nem küszködtek, de rendőrtanácsosok, rendőrkapitányok jöttek-mentek a harmincas évek közepéig. Aztán stabilizálódott a helyzet, ami nyomozások, bűntényfeltásások miatt kiemelten fontosak voltak, mivel a gyilkosságok, a lopások, a testi sértések száma olykor igen magasak voltak.